Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 2 (128. szám) - Jelentés az óvoda- és iskolabezárások okait vizsgáló bizottság munkájáról, valamint az óvoda- és iskolabezárások okait vizsgáló bizottság munkájáról szóló jelentés elfogadásáról és a szükséges kormányzati intézkedésekről szóló országgyűlési határozati... - ELNÖK (Mandur László): - GUSZTOS PÉTER (SZDSZ):
826 úr, legelőször is, hogy legyen vonzó, hogy minőségi tanárok is oda menjenek a kistelepülésekre. Ezzel kell kezdeni. Hozzá kell rendelni egy kiegészítő fiz etési elemet. Kettő. A törvények szintjén bizony meg kellene azt fontolni, képviselő úr, hogy mennyire ludas a magyar törvényalkotás is a tekintetben, hogy a magyar pedagógusnak ma gyakorlatilag nincs tekintélye. Egész egyszerűen nincs tekintélye a saját d iákjai előtt sem, és sokszor egyszerűen a diákok mondják, hogy neki ehhez, ahhoz meg amahhoz van joga. Kérem szépen, én nem vitatom, hogy vannak jogok, de azért valami egészséges arányt meg kellene találni. Ha megkérdezünk jó néhány gyakorló pedagógust, az t fogja mondani, hogy neki már semmihez nincsen joga, de a szülőnek és a gyereknek meg mindenhez. Ezzel most nagyon sarkított véleményt fogalmazok meg, de azért kicsit végig kellene gondolni, hogy itt milyen teendőink vannak. A harmadik, ami pedig, azt gon dolom, nagyon fontos lenne - Lezsák képviselő úr egyébként erre utalt a vezérszónoklatában , hogy bizony a tanfelügyeleti rendszer dolgán el kellene gondolkodni, vissza kellene ezt valamilyen formában hozni, legyen rendszeres ellenőrzése ezeknek az iskolá knak. Mert most az a helyzet van, hogy az elmúlt évek során bizony ilyen értelemben abszolút magukra voltak hagyva, a lovak közé volt dobva a gyeplő, és senki nem kontrollálta azt, hogy az adott iskolákban pontosan mi is történik. Szóval viszonylag gyorsan is előre lehetne itt lépni, és mindaz, amit ön mondott a pedagógusképzéssel kapcsolatban, az is igaz, de az már majd megfejeli ezeket a továbbiakban. Köszönöm szépen. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Felszólalásra következik Gusztos Péter, a szabad demokraták képviselője, 10 perces időkeretben. Parancsoljon! GUSZTOS PÉTER (SZDSZ) : Köszönöm szépen a szót. Látom a riadalmat képviselőtársaim arcán, úgyhogy szeretném megnyugtatni önöket két dologról: ebben a vitában ez az utolsó hozzászólásom, és nem fo gom kitölteni a 10 perces időkeretet a nemzeti őshonos állatok védelme és más országgyűlési képviselők védelme érdekében, akik a következő napirendi ponthoz, a védett őshonos állatok nemzeti kinccsé nyilvánításához szeretnének hozzászólni. Köztük vagyok jó magam is, tehát ebben önös érdekem is van. (Derültség.) Néhány dologra szeretnék gyorsan reagálni. Az első az utolsó, a tanfelügyeleti rendszer. Én arra azért kíváncsi lennék, hogy mondjuk, Pokorni Zoltán volt miniszter úr személyesen mit szól ehhez az ötl ethez, illetve, hogy a magyar pedagógustársadalomban a tanfelügyeleti rendszer milyen emlékeket ébreszt és milyen érzéseket vált ki. Erre azért nagyon kíváncsi lennék. Arról szeretnék beszélni itt tényleg zárásképpen… - és előrebocsátom, hogy ezek után nem tud olyan kétperces hozzászólás elhangzani, hogy én még egyszer hozzászóljak, mert elhatároztam, hogy a magam részéről befejezem ezt a vitát. Bár van egy kultúrantropológiai sajátosság, ezt tudjuk, hogy általában a világ minden részén az emberek azt tekin tik győztesnek, aki ott maradt a párbaj helyszínén, mindegy, hogy mit csinál, lehet, hogy keze, lába hiányzik, ha ő még ott van, még ő mondja az utolsó szót - a politikai vitában ez így képeződik le , akkor azt gondoljuk, hogy ő győzött. Én erről a jogomr ól most itt ezennel lemondok. Néhány dolgot szeretnék mondani az elhangzottakhoz. Azt gondolom, hogy sok minden van, ami a magyar politikai elit és a magyar politikai élet iránti bizalmat képes aláásni. Lehetnek ezek nagy korrupciós botrányok - ezek elég g yorsan megteszik ezt az aláásást , és lehet lassú folyamatot is produkálni azzal, hogy demagóg, hazug és hiteltelen kampányokat folytatunk, mást mondunk kormányon, és más mondunk ellenzékből, bizonyos társadalmi jelenségek létét olykor tagadjuk, máskor pe dig erősebbnek láttatjuk, mint amilyenek azok valójában.
