Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 2 (128. szám) - Jelentés az óvoda- és iskolabezárások okait vizsgáló bizottság munkájáról, valamint az óvoda- és iskolabezárások okait vizsgáló bizottság munkájáról szóló jelentés elfogadásáról és a szükséges kormányzati intézkedésekről szóló országgyűlési határozati... - ELNÖK (Mandur László): - JAUERNIK ISTVÁN, az óvoda- és iskolabezárások okait vizsgáló bizottság társelnöke, a napirendi pont előadója:
767 de most ennek a jelentésnek, ennek a vizsgálatnak ez nem tárgya, most a tényszámokat nézzük, és ebből vonjuk le a következtetéseket, megállapításokat. Megállapíthatjuk, hogy először is folyamatos a csökkenés, és a csökkenő folyamatban is kisebb hullámzás tapasztalható. Másodszor: nem vagyunk a folyamat végén. Most, az utóbbi években ismét lassul a csökkenés üteme. Ezt azért is érdemes vizsgálni, mert nagyon sok dolog befolyásolja a születendő gyerme kek számát, de egy tényező a döntő, ez pedig a szülőképes korú nők száma. Ha mindezt figyelembe vesszük, egészen jó prognózist lehet készíteni. A fenti számokkal, prognózisokkal azt lehet bizonyítani, hogy a gyermeklétszámcsökkenésből adódó probléma nem v áratlanul érint bennünket, sem országosan, sem települési szinten. Ez egy jól látható folyamat, erre fel lehetett volna készülni, fel kellett volna készülnünk, és nagy hiba, hogy nem készültünk fel. Nem tudatosan történtek a közoktatás szervezési döntései az elmúlt 15 évben; hogy csak egyet említsek, nagyon nagy hiba volt ott építeni iskolákat, ahol a demográfiai adatokból világosan látható volt, hogy néhány év múlva nem lesz vagy csak nagyon kevés gyermek lesz az új iskolában. A születésszám alakulásából n emcsak országosan, de településenként is fontos következtetéseket lehet és kell levonni. Azon a településen, ahol 14 évvel ezelőtt 20 gyermek született, a múlt évben pedig már csak 2 - konkrét településről beszélek , ott lehet tudni, hogy a mostani nyolca dikosok egy 20as osztálylétszámot alkotnak, de 7 év múlva az elmúlt évben megszületett 2 gyermekkel már biztosan nem lehet önálló osztályt indítani. De ugyanilyen a helyzet a városok többségében is; a számok nagyobbak, de az arányok azért hasonlóak. Lehet és kell tervezni az iskolák, az osztályok, a szükséges pedagógusok, a szükséges csoportok számát. Azok a felelős önkormányzati vezetők, akik ezt a tervezést elvégzik. Remélem, ez a parlamenti vizsgálóbizottsági jelentés is ráirányítja a figyelmet erre a f ontos, és hangsúlyozom, helyi feladatra. Tisztelt Ház! A vizsgálat másik nagy területe az óvodák, iskolák számának, a csoportok számának, a férőhelyek számának, valamint a pedagógusok számának a vizsgálata volt. A jelentés táblázatai különkülön tartalmazz ák az óvodákra, iskolákra, középiskolákra vonatkozó adatokat. A legfontosabb következtetések megerősítik azt a véleményt, hogy a nagyon nagy gondot okozó gyermeklétszámcsökkenésen túl más, hasonló nagyságú probléma nincs ezen a területen. Még akkor sem, h a a politika nagyon nagy vihart kavar sok esetben sok területen. Néhány megállapítást szeretnék kiemelni. A gyermeklétszámcsökkenésnél kisebb arányban csökkent az óvodák, iskolák száma, a pedagógusok száma. A tanulócsoportok létszáma is csökkent, holott m inden finanszírozási és pénzügyi feltétel arra ösztönöz, hogy a csoportszám növekedjen. Tudom, az országos adatok átlagot jelentenek, az eltérés igen nagy településenként. De az, hogy az óvodákban az utolsó 7 évben a gyermeklétszám 17 százalékkal csökkent, a csoportok száma viszont csak 5tel, és az egy csoport átlaglétszáma pedig 25,2ről csökkent 22,1 főre, mégiscsak úgy gondolom, nagyon sok mindent elárul. Ezek a számok a jobb feltételek meglétét bizonyítják. Az általános iskolai számok hasonló tendenciá kat mondanak. Az utolsó évben az általános iskolánál a tanulói létszámcsökkenés majdnem 30 ezer volt, ez 3 százalék. A pedagógusok, a főállású pedagógusok száma eközben nem csökkent, hanem 1873 fővel nőtt. Az osztályok átlaglétszáma 20,2ről 19,7re csökke nt. Ezek a számok pozitív változást mutatnak. Ez jó dolog, képviselőtársaim. Lehetne több adatot, mutatót is felsorolni, de talán ez is bizonyítja, hogy szó nincs a magyar közoktatás tönkretételéről. A folyamatok függetlenek a parlamenti ciklusoktól, a kor mányzattól, sőt az önkormányzati politikai többségtől is. Röviden szólni kell azokról a megállapításokról is, amelyek az intézményfenntartókkal kapcsolatosak. A vizsgált időszak két részre osztható. '96ig egyértelmű az óvodák, iskolák számának a csökkenés e, ezen időszaktól, tehát 1996tól az önkormányzati fenntartású intézményhálózat folyamatosan szűkül, jellemzően az önkormányzati választásokat követő időben erőteljesen. A nem önkormányzati, tehát egyházi, alapítványi és magánfenntartású intézmények száma tovább bővült ezt követően is. Ez a bővülés az önkormányzatoknál a gyermeklétszámcsökkenésnél is nagyobb ütemű átalakítást követel meg.
