Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 2 (128. szám) - A tankönyvpiac rendjéről szóló 2001. évi XXXVII. törvény, valamint a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
760 okozni, hogy a törvényjavaslatra igennel szavazzon, merthogy mindkét törvény valamennyi módosításával egyetért. Ami most már a közoktatási törvénynek a titoktartás módosítására benyújtott tervezetét illeti, ezze l kezdődött itt a vita. Azt szeretném elmondani, hogy az én megítélésem is az - és az élet is ezt bizonyította be , hogy ez a szabályozás nem volt jó. Nem volt jó a szabályozás, de eltér kormánypárti és ellenzéki képviselők véleménye a tekintetben, hogy m iért nem volt jó a szabályozás. Én a magam részéről azt gondolom, hogy egyfelől helyes volt, hogy a szabályozás világosan különbséget tett a tanulói jogviszony során keletkezett adatok, illetőleg az attól függetlenül keletkezett adatokra vonatkozó titoktar tás tekintetében. Azok az adatok, amelyek a tanulói jogviszony során keletkeztek, azok az ismeretek, információk, amelyekre a pedagógus ennek során tett szert a tanuló előmenetelével, fegyelmi magatartásával s a többivel kapcsolatban, azok már eredetileg s em voltak részei a törvénytervezetnek, a titoktartási kötelezettségnek, ezek az információk nemcsak hogy közölhetők, hanem kötelezően közlendők voltak az arra illetékessel, a szülővel, a nevelővel. Ezzel ellentétben azok az adatok, amelyek nem a tanulói jo gviszonyból és annak során jutottak a pedagógus tudomására, erről szólt a titoktartás kötelezettsége, és én a magam részéről úgy gondolom, hogy ez helyes volt. Ellenzéki képviselőtársaink a szabályozás gyengesége vagy rosszasága okának azt az elvet tették meg, hogy a szülővel szemben nincs helye a titoktartási kötelezettségnek. Azt gondolom, hogy nem ezért volt helytelen a törvény szabályozása, és ebben az igazol engem, hogy ezt az elvüket a tisztelt ellenzéki képviselőtársak feladták. Nem mondják immár azt , hogy a szülővel szemben nem lehet helye titoktartásnak, elismerik, hogy igenis, lehet helye titoktartásnak. Ez a véleményváltozás volt az alapja annak a kompromisszumnak, amely az előttünk fekvő törvényjavaslatban megtestesül. (16.40) Vélemé nyem szerint azért volt rossz ez a szabályozás, mert ésszerűtlenül, bürokratikusan kezelt egy egyébként helyes törekvést, életidegen, bürokratikus szabályokhoz kötötte azt, hogy hogyan, mikor és milyen módon lehet a pedagógusnak közölni és mikor nem szabad közölnie a szülővel azt, ami rá tartozik vagy nem rá tartozik. Ennek a szabálynak az alkalmazása a gyakorlatban nehézségekbe ütközött, meg kell mondani, nem utolsósorban a miatt a hisztéria miatt, amit a tisztelt ellenzéki képviselőtársak ezzel a passzuss al szemben folyamatosan gerjesztettek. Tehát úgy gondolom, hogy helyes és célszerű a közoktatási törvénynek az a módosítása, amely tisztába teszi ezt a kérdést, ráadásul olyan módon, hogy miközben az egyik oldalon pontosítja a titoktartási kötelezettséget, addig a másik oldalon ki is terjeszti. Kiterjeszti abban a tekintetben, hogy a pedagógusnak ugyanazt a védettséget biztosítja a hatóságok iránti titokközlési kötelezettséggel szemben, amilyen védettséget, mondjuk, az orvos vagy az ügyvéd élvez munkája sor án a hatóságok iránti feljelentési kötelezettséggel szemben. Nem gondolom, hogy a kormányt és a kormánytöbbséget az Alkotmánybírósággal való fenyegetőzés vezette volna jó útra, és ez érte volna el azt a hatást, hogy benyújtották ezt a törvényjavaslatot. Én e tekintetben ugyanazt vallom, amit TataiTóth András képviselőtársam. Mádl Ferenc köztársasági elnök politikai szimpátiái nem titkoltak, Mádl Ferenc köztársasági elnök úr nemzetközileg ismert, kitűnő jogász. Ha a Fidesz azt kérte tőle, hogy erre hivatkoz va küldje Alkotmánybíróság elé a törvényt, akkor meggyőződésem, hogy a köztársasági elnök úr Alkotmánybíróság elé küldte volna a törvényt, ha úgy gondolta volna, hogy alkotmányellenesség ebben bármilyen módon fellelhető. Nem így gondolta. Mi a magunk részé ről Mádl Ferenc jogi ítélőképességében messzemenően megbízunk, nem Mádl Ferenc köztársasági elnökében, hanem Mádl Ferenc jogprofesszoréban, jogtudóséban. Tisztelt Képviselőtársaim! A másik, nagy vitát kiváltott törvényjavaslat a tankönyvpiac rendjéről szól ó törvény módosítása. Azt kell, hogy mondjam, nem értek egyet azokkal a képviselőtársaimmal,
