Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 2 (128. szám) - A Magyar Honvédség hosszú távú fejlesztésének irányairól szóló országgyűlési határozati javaslat, valamint a Magyar Honvédség részletes bontású létszámáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - IVÁNCSIK IMRE honvédelmi minisztériumi államtitkár:
716 lehet, ezek mindig vita során dőltek el, és valóban volt arra pél da, hogy egy korábbi elképzeléssel szemben egy újabb vizsgálatot, egy még gondosabb, még sokoldalúbb mérlegelést követően egy másik döntés született. Nem hiszem, hogy ez kétségessé teszi, sokkal inkább megalapozza azt, hogy nagyon körültekintő eljárással s zülettek a döntések. Valóban lehetett volna 810 további találkozót is tartani, ezt nem vitatom. Viszont az a meggyőződésem, hogy valamilyen optimumot kell ebben találnunk, hogy legyen mód arra, hogy mindenki javaslatot tegyen, vélemé nyt mondjon, mi mérlegeljünk, beépítsük, de nem hiszem, hogy a végtelenségig célszerű lenne ezeket folytatni, hiszen világossá vált, hogy azokat a javaslatokat, amelyek most is megismétlésre kerültek, a kormány koncepcionális okok miatt nem fogadja el, és nem támogatja. Elhangzott a hozzászólásban egy ilyen, hogy csak két könnyű dandárja lesz Magyarországnak, és ez nem garantálja a védelmet. Én itt a “csak” szót szeretném kiiktatni a szövegből, ugyanis az, hogy két olyan dandárja lesz Magyarországnak, ami a z elképzelésekben szerepel, minőségi ugrást jelent a képességek tekintetében, és fokozza Magyarország biztonságát. Ugyanis azok a dandárok alkalmazhatóak, telepíthetőek, jól felszereltek, jól kiképzettek, jól összekovácsoltak lesznek, és a szövetségesekkel minden oldalú együttműködésre képesek lesznek, ami teljesen nyilvánvalóan és vitathatatlanul azt jelenti, hogy Magyarország védelmére egy, a jelenleginél jobban felkészített, lényegesen alkalmasabb fegyveres csapat fog rendelkezésre állni. Az én szememben nincs ennél fontosabb mérlegelendő kérdés, hogy az az állapot, ahonnan indulok, és az, ahova elérkezek, miben különbözik egymástól. Teljesen világosan azt látom, hogy a megtervezett állapot jobb lesz, sokkal jobban fogja garantálni Magyarország biztonságá t; valóban nem önmagában, mint ahogy önök hangzatos szavakkal ezt követelik, de megalapozottan, kiszámítottan, reálisan és megvalósíthatóan. A győri középiskolával kapcsolatban több fölvetés elhangzott. Megfogadom azt a tanácsot, amit Mécs Imre képviselő ú r kétszer is elismételt, hogy ezt alaposan fontoljuk meg, ugyanakkor csak csendben szeretném megjegyezni, az elhangzott másik érvelésre utalva, hogy a tisztképzést, a tisztutánpótlást nem a középiskolákból célozzuk megvalósítani a humánpolitikai programunk szerint, hanem a felsőoktatási intézményekből. Aztán itt újra előjött a győri középiskolával kapcsolatban a légi utántöltés. Azt már végképp nem értem, hogy a kettőnek mi köze van egymáshoz. Bár azt jól értem persze, hogy ezt a közvéleménybe sulykolni kel l, mert jól hangzik, nehezen érthető, és jól félre lehet vezetni vele az embereket, hogy ez aztán egy olyan luxusberuházás volt, amire semmi szükség nincs, ezt határozottan vitatom és cáfolom, tisztelt képviselőtársaim. Amikor arról beszélnek önök, hogy az ország védelmére önmagában kellene minden tekintetben alkalmasnak lennie a Magyar Honvédségnek, akkor szeretném csendben megjegyezni, hogy erre az a tömeghadsereg sem volt képes 1990 előtt, amelyiknek a felszerelésére, a kiképzésére, a fenntartására a nem zeti jövedelemből több mint 10 százalékot költöttek, tisztelt képviselőtársaim. Most pedig 1,61,7 százaléknál járunk. Tehát én azt nagyon szeretném, hogy amikor önök hazafiasságuktól elragadtatva követelményeket fogalmaznak meg, akkor mindig a realitások talaján maradnánk, és azt is kiszámolnánk például, hogy ha azokról a képességekről, amelyekre szükség van az ország védelme érdekében, önállóan kell gondoskodnia az országnak, az mibe kerül, és minek a rovására. Ezt nagyon jó helyen mondom, hiszen itt költ ségvetési vitákat szoktunk folytatni. A lokátorállomás ügye is szóba került. Erre azért nem akarok részletesen reagálni, mert éppen az azóta már tartó bizottsági ülésen hamarosan igen alapos, részletes tájékoztatást tudunk majd erről nyújtani. Szóba került itt az a bizonyos túlzott specializáció, amit egy NATOtábornoktól véltek idézni. Én nem tudom, hogy mit jelent a túlzott specializáció, azt viszont tudom, hogy minden egyes lépésünket, amit önállóan határoztunk el, egyeztettük a szövetségesekkel, és mind enben szinkronban vagyunk. Tehát azok a specializációk, amelyek mellett döntöttünk - erre utaltam a bevezetőmben is -
