Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 2 (128. szám) - A Magyar Honvédség hosszú távú fejlesztésének irányairól szóló országgyűlési határozati javaslat, valamint a Magyar Honvédség részletes bontású létszámáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - IVÁNCSIK IMRE honvédelmi minisztériumi államtitkár:
714 olyat kijelentsünk, hogy kizárt ez a veszély. A kockázatelemzés csak valószínűséget mérlegel, soha nem mondhatja ki azt, hogy kizárt egy ilyen támadás. Arról van szó, hogy a jelenlegi körülmények között és a most rendelkezésre álló információk alapján ez nem valószínű. De hadd tegyem hozzá, tisztelt képviselőtársaim, hazafias hevületünket hadd erősítsem föl azzal, hogy miért akarjuk elvárni kizárólag a honvédségtől, hogy ezeknek a veszélyeknek a kezelésére fölkészítse a magyar társadalmat. Hiszen itt az első és nagyon fontos mondanivaló ez ü gyben nem lehet más, mint hogy ebben semmi mással nem pótolható szerep kell hogy jusson a családoknak, a családokban folyó nevelésnek, a szülői példának, hogy a hazaszeretet, a haza iránti felelősség, a haza szükség esetén való védelmének a gondolata elült etődike a családokban. (Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) A következő kérdésem - és éppen fontos kérdés napjainkban is amiatt, hogy átállunk az önkéntes hadseregre , hogy ebben az esetben az iskolának milyen megváltoz ott feladatai lesznek. Hogyan tud az iskola részt venni ebben a nagy munkában? Vagy hogy el ne feledkezzünk - csodálkozom, hogy egyikük sem említette meg , milyen nagy szerepe van és lesz ebben a kérdésben a civil szervezeteknek, a társadalmi szervezetekn ek, a honvédelmi kluboknak. Azért szeretném ezt szóba hozni, mert borzasztó nagy hibának tartom, ha minden ilyen nevelési feladatot a honvédségen akarunk számon kérni, hiszen nem alkalmas rá, nincs rá módja, és nincs hozzá forrása, hogy ez így legyen. Szer etnék vitatkozni Nyitray képviselőtársammal abban a kérdésben, hogy a maximalizálást lesöpörtüke vagy sem. Itt egyetlen apró kérdésben van vita közöttünk, és ennek egy jó oka és komoly magyarázata van. Ha elolvassák a dokumentumot, abban világosan benne v an, hogy a békeműveletekben két zászlóaljnyi erővel akarunk részt venni. Az 5. cikkely szerint - ez is arra utal, hogy mégiscsak számítunk rá , ha szükség van rá, mert valamilyen támadás történik a NATO ellen, akkor ott nekünk is meg kell mozdulni, ott pe dig egy dandárnyi erővel akarunk részt venni. Sőt, annyira benne van a korlátozás, hogy még azt is beleírtuk - a bizottsági ülésen ez kérdést is szenvedett , hogy mit jelent, hogy az egyidejűségi követelményt is érvényesíteni akarjuk, vagyis ezt a kettőt egyszerre nem vállaljuk. Tehát kimondjuk előre a szövetségeseink felé is, hogy ez világos legyen, hogy mi az, amit vállalunk, hogy amennyiben szükség van az 5. cikkely szerinti műveletre, akkor a békeműveletekben kint lévő katonáinkat visszahívjuk. A vita mindösszesen abban van, hogy kimondhatjuke, kimondjuke, célszerűe kimondani, hogy ez 1600 fő, és nem több. Mi arra utalunk az érvelésünkben, hogy ezt a nagyságrendet tudjuk tartani. Tegyük hozzá, hogy nincs itt többre forrás, erre is csak éppen hogy ren delkezésre áll a forrás, tehát az anyagi kondíciók is jelentős korlátokat állítanak elénk ez ügyben. De mégis azt mondjuk, ha ez le van írva, hogy 1600, akkor, ha ezt 1gyel, 5tel vagy 8cal lépné túl egy kormánydöntés, akkor korlátozzuk a kormány számára egyébként biztosított hatáskör érvényesülését. Én nem tudom, Nyitray képviselő úr miért mondta azt, hogy nem idézhet a dokumentumból, mert ez nem nyilvános. Szerintem ez tévedés, hiszen az ország nyilvánossága előtt zajló vitát folytatunk, a dokumentum me gismerhető, nyilván elfogadás után meg is fog jelenni. Tehát azt hiszem, ez egy apró tévedése volt Nyitray úrnak. (Nyitray András: Rá van írva.) A nemzetőrséggel kapcsolatban, tisztelt képviselőtársaim, az előbb utaltam rá, hogy egy össztársadalmi együttmű ködéssel az az önök által súlyosnak vélt probléma orvosolható. Tegyük hozzá, nem tudom, hogy önök készítetteke számvetést, hogy egy ilyen szervezet fölállítása, kiképzése, működtetése milyen költségekkel jár. Nekünk az a mély meggyőződésünk, hogy az önkén tes hadseregre való áttérés és a korszerűsítés szükségletei - amelyek egyébként konkrét, ellenőrizhető számvetések alapján történtek - nem teszik lehetővé, hogy egy ilyen újabb, nagy horderejű feladatot is magára vállaljon a honvédség. Ez valóban egyértelm ű különbség a gondolkodásunkban, ezt nem vitatom.
