Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 2 (128. szám) - A Magyar Honvédség hosszú távú fejlesztésének irányairól szóló országgyűlési határozati javaslat, valamint a Magyar Honvédség részletes bontású létszámáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - KELETI GYÖRGY (MSZP):
697 két alkalommal a minisztérium szakértőivel tanácskoztak a különböző frakciók szakértői, két alkalommal pedig a szakértőket megerősítették a frakciók olyan országgyűlési képv iselői, akik úgymond, értenek ehhez a kérdéshez. Ezért rendkívüli módon csodálkozom azon, amit Nyitray András képviselő úr mondott, hogy a hatalmi arrogancia, a nyegle elutasító hangnem és egyebek jellemezték az eddigi vitát, mert emlékezetem szerint minde n négypárti tárgyaláson - és itt vannak ezeknek a szó szerinti jegyzőkönyvei - maguk az ellenzéki képviselők is elismerték, hogy rendkívül konstruktív módon állt hozzá a Honvédelmi Minisztérium a különböző javaslatokhoz, módosításokhoz. Csupán érdekességké nt mondanám, hogy minden egyes alkalommal kiadtak egy újabb szöveget, amelyben különböző színekkel jelölték az elfogadott módosító javaslatokat, a kihúzott javaslatokat, a változtatásokat. Némelyik olyan volt, mint egy kifestőkönyv, annyi változás következ ett be ezeknek a szövegeknek az előkészítése során. Igaz, Nyitray képviselőtársam nem vett részt ilyen négypárti tárgyaláson. Valószínűleg annak tudható be ez a szerintem súlyos vádja, hogy kompromisszumképtelenséget, hatalmi arroganciát és egyéb jelzőket emlegetett, mert nem ismeri, hogy mi volt a négypárti tárgyalásokon. Ha valaki visszaemlékszik rá, ezeket a négypárti tárgyalásokat követően mármár majdnem az a hangnem alakult ki a sajtóban, hogy itt egy csodálatos egyetértéssel elfogadott határozatról l esz szó. Én azért tartottam fontosnak két és fél percet rászánni erre, mert azt gondolom, hogy a politikai vitához a kulturáltság és a korrektség is hozzátartozik, vagyis a tényeket el kell ismerni, és valótlanságot állítani nem helyes. Szeretném nagyon rö viden felemlíteni azt, hogy ezen két határozat közül, ami előttünk van, tulajdonképpen csak az egyik kötelező határozat abban az értelemben, hogy azt a honvédelmi törvény előírja a parlament számára, hogy a létszámról rendszeresen hozzon határozatot. A más ik határozat egy kialakult hagyomány, egyébként nagyon jó hagyomány, mert nyilvánvaló, hogy a parlamentnek kell ebben a kérdésben döntenie. És van ennek a két határozatnak egy érdekes útja. Az MDFkormányzat időszakában ezek egy határozat formájában, utána a Hornkormányzat alatt is még egy határozat formájában keletkeztek, jöttek létre, utána szétvált ez a két határozat. Ez időben is megtehető. Én kicsit kifogásolom, hogy ez a létszámra vonatkozó határozat bevárta a hosszú távú átalakításra vonatkozó határ ozatot. Talán nem ártott volna kicsit korábban felkérni a parlamentet egy döntésre a létszámról. Bár azt is tudom, és ez az előadásokból, illetve a mostani hozzászólásokból világosan kiderült, hogy ez meg nehezen járható, mert egy hosszú távú fejlesztési t ervhez kell mellérendelni a létszámot, csak a létszámhatározat hiánya kicsit bilincsbe vagy gúzsba kötötte a honvédelmi tárca kezét bizonyos létszámmódosítások tekintetében, amelyek költségvetési oldalról pedig nagyon fontosak lettek volna. Nagyon lényeges nek tartom több hozzászólónak azt a kijelentését, hogy itt egyfajta nemzeti konszenzusnak kell születni. Azt gondolom, a nemzeti konszenzus nem azt jelenti, hogy az egyik oldal, ha nem érzi, hogy az ő véleménye, javaslata megfogalmazódik, akkor keresztbe t egyen a másik oldal számára, hanem valamiféle politikai engedményekkel kell ezekben a témákban minél jobban előrejutni, mert a nemzeti konszenzus tulajdonképpen ezt is kell hogy tartalmazza. Nagyon lényegesnek tartom, hogy itt többen elsorolták, miért van szükség erre az új, hosszú távú fejlesztési tervre, miért van szükség egy újfajta hadseregszerkezetre, technikai ellátottságra, egyebekre. Egyet felejtett ki mindenki - hiszen nekünk a biztonsági kockázatok figyelembevételével kell a honvédelmünket alakíta ni , hogy a jövő hónapban, legalábbis ezek a legfrissebb hírek, a NATO rendkívüli döntésre készül, bővíti a tagjai sorát. Ha a szomszédos országaink közül rendkívül sokan csatlakoznak a NATOhoz - már úgy értve a “rendkívül”t, hogy a szomszédokhoz képest , hiszen itt három új tagországról van szó a hétből, és ez azért elég meghatározó szám , akkor azt gondolom, nem nehéz belátni, hogy a Magyar Köztársaság biztonsága tekintetében rendkívüli módon csökkennek a kockázatok. Ez azt jelenti, hogy a biztonság fe lértékelődik.
