Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 2 (128. szám) - A Magyar Honvédség hosszú távú fejlesztésének irányairól szóló országgyűlési határozati javaslat, valamint a Magyar Honvédség részletes bontású létszámáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - KARSAI PÉTER, az MDF képviselőcsoportja részéről:
694 Mindhárom javaslatot megelőzte az adott kormány, illetve tárca felismerése, hogy az előző kormánytól örökölt hadsereg finanszírozhatatlan, ellátási, felszerelési, kiképzési hiányosságok vannak. Felismerték és tényként elfogadták, hogy a problémák egy cikluson belül megoldhatatlanok, legalább tíz év vagy még hosszabb idő szükséges az átalakításhoz, a korszerűsítéshez. Természetes, hogy mindegy ik terv mögé készült költségvetési számítás, de mindegyiknél bebizonyosodott, hogy a terv megvalósításához az előre látható tízévnyi költségvetés sem elégséges. Ezért a háttérszámításokat nem is publikálták, inkább elszenvedték az ellenzék bírálatát, hogy a tervek a levegőben lógnak, vágyakat tükröznek. Így a jelenlegi terv mögül is hiányzik a részletes számvetés. Az államtitkár úr 4000 milliárd forintról nyilatkozott, de számításaim szerint 250300 milliárd hiányzik, amely összeg a Gripenutántöltés pluszk iadásaival és a kiadások kamataival szinte megegyezik. Ha tehát a kormány nem fogadta volna el néhány személy presztízsberuházáselképzelését, akkor szűkösen, de megvalósítható lenne a haderő átalakítása 2013 végére. Megjegyzem, a számokkal a tárca általáb an bajban van, és a legfrissebb ilyen ellentmondásra hadd hívjam föl az államtitkár úr figyelmét. Mint hallhattuk az elmúlt hetekbennapokban, a Draskovicscsomag kapcsán 12,2 milliárd forintról szólt a tárca költségvetési elvonása. Ezzel szemben, ha ugyan ezeket az adatokat a Pénzügyminisztérium adatsorából összeadjuk, akkor érdekes módon kis híján 16 milliárd forint elvonás jön ki. (11.30) Ezt valószínűleg egy interpelláció vagy azonnali kérdés keretében célszerűbb lett volna megkérdeznem, de azt gondolom, hogy ez is a tárgyhoz tartozik. Államtitkár úr ezt a rejtélyt majd biztosan feloldja számunkra. Azonban nemcsak költségvetésileg voltak megalapozatlanok a tervek, hanem elméletileg is. Amikor a korábbi hosszú távú fejlesztési terveket az Országgyűlés '95ben elfogadta, nem volt, és ma sincs az aktuális kormány által elfogadott nemzeti biztonsági és katonai stratégia. Hacsak nem azt tekintjük annak, amit itt már Nyitray képviselő úr a korábbiakban elmondott, hogy tíz évig nem számolunk külföldi támadással. Én azonban halkan szeretném megjegyezni és felidézni: 1918. november 2án egy Linder Béla nevű hadügyminiszter volt az, aki azt mondta, hogy nem akarok katonát látni, és egy év sem telt el, és máris román csapatok masíroztak Budapest utcáin. Azt gondolom, talán ő sem tette volna ezt, ha előrelátó lett volna. Amikor tehát azt mondjuk, hogy a tízéves meg nem támadás fölmentene talán bennünket a nemzet védelmétől, akkor talán erre a történelmi példára sem árt gondolni. Persze remélem, ez még egyszer nem fordul elő. A hosszú távú fejlesztés irányairól szóló javaslatokat mindig alapos előkészítés után terjesztették az Országgyűlés elé. A leghosszabb előkészítés a jelenlegit előzte meg. Közel egy évig, múlt év június 30ig tartott az elemző munka, amelyet a tárca vezetői tudományos igényűnek minősítettek. Nem is vonom kétségbe ez irányú törekvéseiket, elmélyült munkájukat, javítási céllal megfogalmazott elemzéseiket, amely tevékenységet a Magyar Honvédség optimális működtetése, működése érdekében tettek. De sajnos vannak adatok, amelyek ennek ellenkezőjét bizonyítják. Tavaly június 29én még a szabadszállási kiképzőközpont volt a megmaradásra ítélt bázis, július 2án már Tapolca. Tisztelt Képviselőtársaim! Mit ér a közel egyéves alapos munka, ha a megmaradó kiképzőb ázis kijelölése ilyen - idézőjelben mondott - szakszerűséggel történt? A pécsi tüzérdandár megszüntetése és a többi, nagy horderejű döntés mögött is ilyen szakszerűség van? Merem remélni, hogy nem. A két korábbi és a jelenlegi előterjesztés konkrétságát ös szehasonlítva: a most előterjesztett H/8674. számú a leghosszabb előkészítés ellenére a legáltalánosabb, ami az anyag egyértelmű hátránya.
