Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 2 (128. szám) - A Magyar Honvédség hosszú távú fejlesztésének irányairól szóló országgyűlési határozati javaslat, valamint a Magyar Honvédség részletes bontású létszámáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - NYITRAY ANDRÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
685 fekszenek itt előttünk, amelyek nemcsak az általános és részletes vitákra, hanem az országgyűlési képviselők igen szavazatára is érdemesek. Végül engedjék meg, hogy Mészáros Lázárnak “A katonaságról” című művéből idézzek egypár sor t. “Jól tudom hogy nemes honfi társaimnál nem hólt betü, azon szép törvényes feladat, a hazát midőn veszedelem fenyegeti, védeni, jól tudom és hála érzettel méltánylom, hogy tevé, s ujra és mindig kész azt ismétleni. De avval hogy a törvény az akarat létez , nem létez, és a hadüzlet ki fejtése óta alig létezhet, az akarat életbe léptetője, a tétel. És igy a régi modorokat haladásiakkal kell felváltani, mellyeknek miképeni intézését azonban nálamnál sokkal jobb fejekre bizom; a mit még ezen rovat alat meg eml iteni tartozik, az hogy még egy ország öszszes egyénicsoportozata mindenben aránylag részt nem veszen, családi köreikből ki nem irthatják azon szó járást – 'semmire sem jó, tehát legyen katona' , ha a hadnélkülezése lehetetlen, ugy a közös részvétel által lehet csak azon terhet megizleltetni, mellynek mellékessen legyen mondva, polgári kötelességünk elsejének kellene lenni.” Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Mi most polgári kötelezettségünket teljesítjük azzal, hogy egy olyan honvédség létrehozásába n veszünk részt, ahol el lehet mondani: jó magyar katonának lenni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megadom a szót Nyitray Andrásnak, a Fideszképviselőcsoport nevében felszólalni kívánó képviselő úrnak. NYITRAY A NDRÁS , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is mindenkit megnyugtatok, hogy sem újgörög, sem ólatin idézetekkel nem fogom önöket terhelni, és a tervezet szó szerinti felolvasásától is megtartóztatom magam, hiszen a zok, akik erre kíváncsiak, megtehetik akár itt ma, akár a későbbiek során a törvénytárakból. Azt gondolom viszont, hogy amikor a honvédelemről általánosságban és részletesen beszélünk, akkor a legfontosabb ismérve ezeknek a beszédeknek az, hogy vajon milye n értékvilágot tükröz ez a beszéd, ez a beszélgetés, milyen értékvilágot tükröznek, milyen üzenete van a társadalom számára azoknak a szabályoknak, legyenek azok akár országgyűlési határozatok, akár egy szolgálati szabályzat vagy egy törvény, amely a honvé delemről szól; mit üzen az a magyar polgárnak, aki az esetek nagy többségében egész életében - talán egy rövid időszakot leszámítva - soha nem találkozik közvetlenül a katonasággal mint valódi szervezettel, de mégis tudja azt, hogy van ilyen és ennek valam ilyen szerepe van. Nos, itt egyszerűen arról van szó, hogy ebben a tervezetben, ezekben a tervezetekben megtestesül egy olyan értékvilág, amely gyökeresen szemben áll azzal, amit mi képviselünk, és az ellenérzéseink, az ellenérveink nagyrészt abból adódnak , hogy úgy gondoljuk, hogy a honvédelemnek, a honvédségnek más a szerepe, mint ami ebből a hosszú távú elképzelésből világosan és félreérthetetlenül tükröződik. Mire gondolok elsősorban? Olcsó dolog lenne az alkotmányt citálni, de azért mégsem lenne teljes en fölösleges, de miután megígértem, hogy idézeteket nem fogok mondani, egy nagyon régi és egy kicsit talán archaikus megfogalmazást idéznék fel, hogy a haza védelme minden magyar állampolgár szent kötelessége. Azt gondolom, hogy ez az, ami meghatározza és meg kell hogy határozza minden lépésünket, ha ebben a tárgykörben bármit elgondolunk, bármit tervezünk, hogy ez a feladat vajon teljesüle mint a legfontosabb feladat. Úgy gondolom, hogy ez a tervezet, ami itt egy bizonyos értékvilágot is egyben megtestes ít, éppen ezt a kérdést teszi, ha nem is véglegesen zárójelbe, de legalábbis a fontosságokat
