Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 1 (127. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Mandur László): - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ):
537 természetese n egy cseppet sem változtattunk ezen a tendencián, és ha a figyelmét elkerülte volna, szeretném azt mondani, hogy akkor, amikor egyébként az államháztartási egyensúly javítása érdekében kényszerű intézkedéseket meg kellett tenni, amiről a pénzügyminiszter úr szólt, ez semmilyen ponton a családi támogatások rendszerét és általában azokat a forrásokat, amelyek a szegény emberekhez jutnak el, nem érintette. Sőt, ellenkezőleg, számukra szeretnénk további forrásokat juttatni, átcsoportosítani. Köszönöm a lehetős éget. (Taps a kormánypárti padsorokból.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, miniszter úr. Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Kuncze Gábor frakcióvezető úr, a Szabad Demokraták Szövetségétől, “Újabb javaslatok jelentek meg a sajtóban a miniszterelnök úr részéről” címmel. Parancsoljon, öné a szó, frakcióvezető úr. KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! (Állandó zaj. - Az elnök csenget.) Bár nem ezt a címet adtam a felszólalásomnak, de ha az alelnök úr erről szándékozik beszéltetni, természetesen állok elébe a dolognak. (Derültség.) Valóban, az elmúlt hetekben a közjogi témák uralják a politika napirendjét. Hadd emlékeztessem önöket azokra a javaslatokra, amelyek az egységes lista állításáról szólnak - ezzel frakciónk ne m ért egyet , a köztársasági elnök közvetlen választásával kapcsolatosak - erről holnap napirend előtt Fodor Gábor képviselőtársam fejti majd ki véleményünket , szólnak a kisebb parlamentről - ezt olyannyira támogatjuk, hogy magunk már be is nyújtottuk, elkészítettük azt a törvényjavaslatot, amely ezt rendezheti , és itt hadd említsem meg Demszky Gábor javaslatát, aki ugyanezt javasolja az önkormányzati testületek esetében. Megjelent aztán a kétkamarás parlament ötlete, és végül már az is, hogy mindezeke t népszavazással próbáljuk meg keresztülvinni. Tisztelt Képviselőtársaim! Emlékeztetni szeretném önöket arra, hogy a magyar közjogi berendezkedés 1989ben az ellenzéki, illetve a kerekasztaltárgyalásokon alakult ki, megjegyzem, nagy viták közepette és kén yes egyensúly feltételei mellett. Ugyanakkor, ha végigtekintünk az elmúlt tizennégy évünk történelmén, akkor azt tapasztaljuk, hogy végül is ez a rendszer működőképes volt - ez dicséri egyébként azokat, akik annak idején a kerekasztaltárgyaláson ennek lét rehozatalában részt vettek , hiszen stabil politikai viszonyokat és rendszert eredményezett. A kormányok a mi esetünkben kitöltötték ciklusukat - ez is a kerekasztaltárgyalásnak, illetve az azt követő megállapodásnak volt köszönhető , másrészt a választ ók megtapasztalhatták, hogyan működik a parlamenti váltógazdaság - persze ennek következtében megtapasztalhatták a kormányok és a mindenkori kormánypártok is. Vagyis a rendszer összességében működött. Hogy mennyire kényes volt az az egyensúly, amely ezt lé trehozta, annak igazolására hadd mondjam, hogy azóta voltak már nagyon komoly kísérletek például új alkotmány készítésére vagy például a kisebb parlament létrehozására, és ezek különböző okokból, nagyon alapos vitákat követően nem voltak sikeresek. Vegyük azonban észre, tisztelt képviselőtársaim, hogy most is, illetve néhány évvel korábban is 1989 revíziója indult el. És fel kell tennünk, tisztelt képviselőtársaim, azt a kérdést, hogy helyese ez így. Merthogy ezek a javaslatok, meg majd még néhányat sorolo k, egészen egyszerűen megkérdőjelezik a többpárti parlamentáris demokrácia alapjait. Én ebbe a körbe sorolom a volt miniszterelnök azon megjegyzését, hogy a parlament ellenzék nélkül is működik, csak nem olyan élvezetes. (13.50) Ez megkérdőjelezi a parlame nti ellenzék ellenőrző szerepét. Aztán szintén ő mondta, hogy nem a parlamentben dőlnek el a dolgok, az ember megbeszélheti ezt a polgárokkal is - ez már a parlament egészének a szerepét kérdőjelezi meg. De ide tartozik a közös listára vonatkozó javaslat, ami pedig egész egyszerűen a szabad választásról szólhat, és annak a létét kérdőjelezi meg. Aztán ide tartozik
