Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 16 (122. szám) - Dr. Kontrát Károly (Fidesz) - a belügyminiszterhez - “A pénztáros a pénzzel megszökött, avagy kifizeti-e belátható időn belül a Belügyminisztérium a jogosan járó ruhapénzt a rendvédelmi dolgozóknak?” címmel - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. KONTRÁT KÁROLY (Fidesz): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás):
54 kötelezettség, hogy ezt a pénzt kifizessük. Tehát ha valaki felelős, akkor az nemhogy nem én vagyok, han em az, aki 2001ben ezt nem fizette ki. (Dr. Kontrát Károly Pokorni Zoltánnal konzultál.) Jól teszi, ha egyébként Pokorni úrnak elmagyarázza, mert valószínűleg önök így kollektíve sem emlékeznek már erre. (Közbekiáltás az MSZP soraiból: Figyelj!) Felelős t ehát az, aki 2001ben hanyagul intézte ezeket a dolgokat. Képviselő Úr! Én most ezt megoldottam, rendelkeztem erről, és nagyon örülök annak egyébként, hogy a rendőrök, a határőrök, a katasztrófavédelmi dolgozók - nem több száz, mint ahogyan ön gondolja, ro sszul tetszett kiszámolni , 25 ezer ember várja ezt a pénzt, mintegy 70 ezer forintot fognak kapni most a döntésem nyomán, amit önök elmulasztottak rendbe tenni, felelőtlenségből, trehányságból, butaságból a saját rendeletüket nem tudták értelmezni. (Nagy taps a kormánypárti padsorokban.) Úgyhogy, képviselő úr, én azt gondolom, hogy ez a ruhapénzügy ezzel most rendeződik, az emberek végre megkapják azt a jussukat, amit megalapozottan az önök rossz jogértelmezése és trehánysága okán részben visszatartottak, és ezzel a dolog elrendeződik. Én tehát azt gondolom, hogy ha valaki felelősséget érez egy ügyért, mint ahogyan én felelősséget érzek azért, hogy ha várnak valamilyen pénzre a rendőrök, határőrök, tűzoltók, azt megkapják, ezt többször el is mondtam, tegye meg mindazt, ami megtehető. Nos, önök ezt elmulasztották - én ezt most rendbe tettem. Ami most önöktől leginkább elvárható, azt gondolom, hogy maradjanak csendben, és örüljenek annak, hogy valaki kijavította a butaságukat. Köszönöm a figyelmet. (Nagy taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Megkérdezem a képviselő urat, hogy elfogadjae a miniszter asszony válaszát. DR. KONTRÁT KÁROLY (Fidesz) : Köszönöm szépen. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Kérj bocsánatot!) Tisztelt Miniszter Asszony! Egy hölgy erénye az elegancia, és ön most nem volt elegáns. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Tisztelt Országgyűlés! Szeretném tájékoztatni önöket és a miniszter asszonyt is, hogy 2002ben, a 2002es költségvetésben a ruha pénz fedezete teljes mértékben rendelkezésre állt. (Dr. Szekeres Imre: Nem is volt 2002es költségvetés! Csak kétéves költségvetés volt!) Az egyenruhacsereprogramot önök állították le, ön állította le, miniszter asszony, a közbeszerzést, a forrásokat önök vonták el, és ezért nem kapták meg a rendőrök, csak egyéves késéssel kapták meg az egyenruhát, azért fáztak a magyar rendőrök a novemberi télben (Derültség a kormánypárti sorokban.) , és ezért ön ellentmondásba került a saját szavaival is. Akkor kérdezem é n, miért nem döntött korábban. Miért nem döntött a kifizetésről a Legfelsőbb Bíróság novemberi döntése után? (16.30) Én azt gondolom, nem ez a fontos. Az a fontos, hogy végre, talán ennek az interpellációnak is köszönhetően (Dr. Szekeres Imre: Akkor elfogadod?), a rendőrök, a hivatásosok megkapták a ruhapénzüket vagy meg fogják kapni - én bízom benne. Bár azt is szeretném elmondani, figyelemmel (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) fogjuk kísérni, hogy ténylegesen megkaptáke. Én nagyvonalú leszek önnel, miniszter asszony: elfogadom a válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Nagy zaj és szórványos taps az MSZP padsoraiból.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képvise lőtársaim! Mivel az interpelláló képviselő elfogadta a miniszter asszony válaszát, ezért az Országgyűlésnek nem kell döntenie.
