Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 24 (126. szám) - A 2003-2015-ig szóló magyar közlekedéspolitikáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - IVANICS FERENC (Fidesz): - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - BALSAY ISTVÁN (Fidesz):
429 Már mi ndannyian tudjuk, hogy 2007ig, 2006. december 31ig ismert az Európai Unió mindenfajta támogatási lehetősége, amellyel segítheti Magyarország és az európai uniós államok közötti közlekedési kapcsolatokat, a közlekedési hálózat fejlesztését, és mindannyian tudjuk, hogy a kohéziós politika, a strukturális politika és más politikák sem ismertek 2007 és 2013 között. De nagy vonalakban tudhatjuk, hogy azok az arányok, amelyek kialakultak, azok a befizetések, amelyek eddig megjelentek, és a magyar tervező, progr amozó gyakorlat is kialakult; ez utóbbi sajnos nehezen változik. Módosítani kell tehát a címben is azokat a kontúrokat, időhatárokat, amelyek alkalmassá teszik ezt az anyagot, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásnál egy tervezéssel, egy gondolkodásmódd al, egy újabb koncepcióval kiegészítsük eddigi tudásunkat. Én is azok közé tartozom, akik azt látják, hogy a kiadott melléklet és az országgyűlési határozati javaslat beszélő viszonyban sincs egymással. Ez lehetne természetes is, hiszen sokkal többet tarta lmaz a mellékletként megjelent magyar közlekedéspolitika, ugyanakkor az országgyűlési határozati javaslat, amely jogi formát ad az egésznek, nagyon lényeges kérdéseket nem tartalmaz. Nem tartalmazza például a korábban alágazatoknak nevezett, ma már egyérte lműen egymás rovására fejlesztett különböző közlekedési módokat, így például a vasúthálózat fejlesztése, fenntartása, üzemeltetése méltánytalanul háttérbe szorult egyik napról a másikra, hiszen az eddigi kormányok, főleg a szocialistaszabad demokrata korm ányok mindig a vasút reneszánszáról beszéltek, majd újabb és újabb visszalépések követték ezt a hangzatos kifejezést. Most már teljes mértékben nyilvánvaló, hogy a vasúthálózat alkalmassá tételében évtizedeket, súlyos évtizedeket késtünk le, és a magyar va súthálózatból évente több település között felszedik a síneket, több alkalommal találkozni olyan jelenséggel, amikor vágánypáron hetente egy vagy naponta egy járat mozog. Itt az idő tehát, hogy olyan közlekedéspolitikát határozzunk meg, amely arányos, amel y figyelembe veszi a magyar adottságokat. Sokan beszéltek arról, hogy mennyiben hiányosak a közúti közlekedési hálózat fejlesztéséről e határozatban megfogalmazottak. Nekem az a véleményem, hogy mi mindannyian túlságosan egyfajta közös célt látunk magunk e lőtt, ami érthető, hogy a gyorsforgalmi úthálózat ott és 2030 kilométeres sávban, szélességben jólétet, munkanélküliségcsökkenést, előrelépést jelenthet; túlságosan fejlesztéspártiak vagyunk. Én közlekedésmérnök is vagyok, és ma még nem hallottam, gondol om, megszólalnak a zöld és még zöldebb barátaim, akik elmondják, hogy Magyarország döntött abban, hogy Magyarország tranzitország lesz, és nem mint más országok, arra törekedik a későbbi tervezési és kivitelezési gyakorlatban, hogy az országot lehetőleg el kerüljék, hanem hogy minden út és minden vasútvonal, ami lehetséges, sőt még azon túl is ide jöjjön. Ebben döntöttünk. Ezekben vannak rövid távú gazdaságpolitikai érdekek, mert 2530 kilométeres sávban jólétet, befektetőket, munkaalkalmakat teremt. De enne k középtávon vagy hosszabb távon súlyos következményei lesznek. Azt nem kerülhetjük el, amiről az előttem szóló képviselőtársam európai kitekintésben is szólt, sőt kétpercesben is elhangzott, hogy szándékosan és tudatosan elhanyagolja ez az anyag a közutak fenntartását, üzemeltetését, sőt a korábban önkormányzatinak nevezett és a saját használatú utakról egy szót nem említ. Annyit ugyan megemlít, hogy ki kell építeni, és irreális célt tűz maga elé, amelyet nyilvánvalóan a leszegényedett, helyenként széteső önkormányzati költségvetésekből képtelenség megvalósítani, az Unió pedig ehhez forrást keveset ad, ha ad, azt is utólag. Ezért mindenképp módosítani kell a határozati javaslat azon részén, amely csak az építést, politikai célú és meghatározott, a választás i kampányhoz vagy kongresszushoz hozzáköthető átadást, célokat tűzi maga elé, és tudatosan, az előző évek rovására megfeledkezik a fenntartásról és az üzemeltetésről. Ma mindenki tudja, hogy ezek a közlekedési költségekben, balesetekben, elérhetőségben vis szaköszönnek. Ma mindannyian tudjuk, hogy az elhanyagolt úthálózatnak súlyos kihatásai vannak a társadalom egészére és a gazdaságra is. Ezért hívom fel hát a figyelmet, hogy építeni kell, sőt szükséges hidakat, elkerülő utakat, autópályákat, gyorsforgalmi utakat építeni, de a fenntartás rovására - ez a buta háziasszonyhoz hasonlít, aki állandóan csak épít, épít, és megfeledkezik a tisztításról, a karbantartásról, a fenntartásról.
