Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. június 14 (158. szám) - Szijjártó Péter (Fidesz) - a miniszterelnökhöz - “Elégedett-e ön, miniszterelnök úr?” címmel - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. MEDGYESSY PÉTER miniszterelnök: - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz):
4231 Azonban, miniszterelnök úr, én azt gondolom, hogy a megnyilvánulások nagy része rendre a politikai kultúra határain belül maradt; egyet talán kivéve: miniszterelnök úr, ön Sopronban járt néhány nappal ezelőtt, ahol az ön és a Szocialista Párt rendezvényét egy kis csoport - helytelenül - megzavarta, és megzavarta önt a beszéde elmondásában. Ön akkor a televíziók híradásai szerint egy olyan jelet mutatott a rendezvény végén, amely régi római, antik értelemben halált kért a gladiátorra; új, modern értelemben pedig egy nemzetközileg is félreérthetetlen, obszcén tartalommal bíró kifejezés. Miniszterelnök úr, nem gondoljae azt, hogy elnézést kellene kérnie mi ndazoktól, akiket ennek a jelnek a felmutatásával akarvaakaratlanul megbántott? Akarvaakaratlanul megbántotta azokat az embereket, akik nem értenek egyet az ön, vagy nem értenek egyet a szocialistaszabad demokrata kormány politikájával. Nem gondoljae a zt, tisztelt miniszterelnök úr, így utólag és őszintén, hogy hiba volt egy ilyen jelet mutatni a választópolgároknak, hiba volt egy ilyen jelet mutatni egy nyilvános eseményen? Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Megadom a szót a miniszterelnök úrnak. DR. MEDGYESSY PÉTER miniszterelnök : Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselő Úr! Én természetesen tisztelem az ellenvéleményeket... (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Láttuk!) - bocsá natot kérek, tisztelem az ellenvéleményeket, mert úgy gondolom, hogy mindenkinek joga van elmondani. Nem örülök annak, hogy ezek az ellenvélemények olyan formában jelennek meg, amivel ellehetetlenítik azt, hogy Magyarország egyik politikusa - még csak azt sem mondom, hogy megkülönböztetett eljárást érdemel bárki is - végig tudja mondani a véleményét. Nem örültem ennek, amikor a parlamentben láttam ennek a jelét - emlékszik a képviselő úr erre az esetre , és természetesen annak sem örültem, amikor egy ilyen ellenvélemény engem érintett. Nem örülök neki azért, mert azt gondolom, hogy a demokráciának nem ezek a játékszabályai. A demokráciának azok a játékszabályai, hogy meghallgatjuk a másikat, van ellenvéleményünk; nem szeretjük, de elfogadjuk azt, hogy ő más ként gondolkodik. Természetesen egy ilyen rendezvényen vannak olyan helyzetek, amikor az ember nem minden esetben tud olyan csiszoltan reagálni a dolgokra, mint ahogy itt, a parlamentben önök reagáltak (Derültség a Fidesz padsoraiból.) , képviselő urak és h ölgyek, Kovács László megjegyzéseire. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Úgy van!) Ezt a fajta csiszoltságot az ember nem mindig tudja biztosítani. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Gyulát kellene megkérdezni.) Egyébként pedig, képviselő úr, ha egy pillana tra egyszer majd alkalmat ad nekem, négyszemközt elmagyarázom, hogy mi a különbség az obszcén jel és a valóban a rómaiak által használt, ismert jel között. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Itt az alkalom! - Halljuk! - Négyszemközt vagyunk!) Úgyhogy, ké pviselő úr, ne tessék örülni, nem fogom itt megmutatni (Derültség a Fidesz padsoraiból.) , hanem majd a képviselő úrnak elmondom, hogy van különbség a kettő között. Úgyhogy (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Ne hagyd magad! - Melyikre gondolsz?) köszönöm szépen a kérdését. Úgy érzem, hogy bizonyos formában még egy miniszterelnöknek is joga van véleményt nyilvánítani. (Taps az MSZP padsoraiból. - Közbeszólás ugyanonnan: Így van!) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Megadom a szót Szijjártó Péter képviselő ú rnak viszontválaszra. SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Amikor valaki politikusnak megy, akkor nyilvánvalóan tudja, hogy utána reflektorfénybe kerül; nyilvánvalóan tudja, hogy nem mindenki fog eg yetérteni az általa képviselt véleménnyel. Nyilvánvalóan tudja azt is, hogy egyesek nem fogják szimpátiával kísérni a tevékenységét.
