Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 24 (126. szám) - A 2003-2015-ig szóló magyar közlekedéspolitikáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - SZALAY GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
419 Tis ztelt Képviselőtársaim! A gazdaság fejlődése, egyes termékek előállításának földrajzi koncentrációja, az emelkedő életszínvonal, a mobilitás növekedése és nem utolsósorban a globalizáció térhódítása mindmind abba az irányba hatnak, hogy az áru- és személy szállítás mennyisége, azaz a közlekedés fajlagos sűrűsége folyamatosan növekszik. Mindez sajnálatos módon környezetkárosító, valamint az emberi egészséget is veszélyeztető kihatással jár vagy éppen járhat. Ezen ellentétpáron belül az optimális egyensúly me gteremtése a közlekedéspolitika feladata és kötelessége; minél nagyobb mobilitást minél kevesebb környezeti és humán kár okozásával, azaz fenntartható fejlődést ezen a területen is, csak ez lehet mindannyiunk közös törekvése. Bár a jelenleg érvényben lévő koncepció, a 68/1996os országgyűlési határozat kiállta az elmúlt idők próbáját, de annak módosítása egyrészt az időközben leszűrt gyakorlati tapasztalatok okán, másrészt az Európai Unió vonatkozó irányelvének változása miatt időszerű és indokolt. Tudjuk, hogy közlekedésünk minden ágában jelentős elmaradásaink vannak az európai átlagtól, ez azután hátráltatja és lassítja gazdasági fejlődésünk esélyeit is. A külföldi közvetlen tőkeberuházások növekedésének, versenyképességünk fokozásának, a képzett munkaerő országon belüli mobilitásának egyik legfontosabb, legbénítóbb akadályává éppen közlekedésünk több évtizedes elmaradásai váltak. (11.00) Pedig hazánk területén az európai közlekedési rendszer több nemzetközi útvonala is keresztülhalad - ezek az ismert helsi nki folyosók , amelyek kitűnő lehetőséget teremtenek hazánknak és a magyar gazdaság szereplőinek a nemzetközi gazdasági vérkeringésbe történő aktív bekapcsolódásra. De ahhoz, hogy Magyarország a tranzitszerepből fakadó előnyöket jobban kihasználhassa, elk erülhetetlenek az infrastrukturális fejlesztések. Az előttünk lévő országgyűlési határozati javaslat tartalmaz egyrészt olyan megvalósításra javasolt általános közlekedéspolitikai elemeket, mint például a közlekedésbiztonság javítása, a közlekedés által ok ozott környezetszennyezési következmények csökkentése, a közlekedési tarifák, díjak és kedvezmények egységes, EUkonform alapokra helyezése vagy éppen a közlekedésben dolgozók jövedelmének, munkakörülményeinek javítása. Az országgyűlési határozati javaslat tartalmazza másrészt a 2006ig, illetve 2015ig terjedő szakaszban kiemelten kezelt fejlesztések egész sorát. Mint például a fővárosközpontúságot oldó gyorsforgalmi közúthálózat kiépítését, két Dunahíd megépítését, a vasúti törzshálózat fejlesztését, na gy sebességű vasúti összeköttetést az Európai Unió országainak irányába, logisztikai szolgáltató központok és kombinált terminálok kiépítését, a Duna megfelelő vízi úttá fejlesztését, regionális repülőterek fejlesztését vagy éppen a Budapest Ferihegyi nemz etközi repülőtér fejlesztését és a fővárossal való gyorsvasúti kapcsolatának kiépítését. A magyar közlekedéspolitika ezen fő irányai egyébként - mint ahogy az itt az előbbiekben már el is hangzott - folytonosságot jeleznek a nyolc évvel ezelőtt elfogadott közlekedéspolitikához képest. Bár a célok eléréséhez alapvetően számítunk európai uniós és magánbefektetői forrásokra, az ambiciózus tervek megvalósításához fokozottabb állami támogatásra is igény lesz. Ezért is fontos, hogy ezt a közlekedéspolitikai konce pciót, tisztelt képviselőtársam, minél többen magunkénak érezzük, és támogathatónak ítéljük, hogy arra a vita lezárását követően a parlament is áldását adhassa. Bár az országgyűlési határozati javaslathoz mellékelt háttéranyag nem feltétlenül része a parla menti vitának, de annak ismerete nélkül nincs igazán döntési helyzetben egy parlamenti képviselő sem, ezért nagyon lényeges az abban foglaltak megismerése. Közismert alapigazság, hogy a közlekedési infrastruktúra fejlesztésére fordított kiadások a leghaték onyabb gazdaságélénkítő ráfordítások. Ezért különösen fájdalmas, hogy miközben a nyugati országok a közlekedési alaphálózataik kiépítésének elmúlt időszakában a GDPjük 1,3 usque 3 százalékát fordították, addig mi még a kilencvenes évek elején is csak anna k 0,50,6 százalékát költöttük erre. A számottevő
