Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. június 7 (157. szám) - Ékes József (MDF) - a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterhez - “A róka és a sajt, avagy hová lesznek az uniós pénzek?” címmel - ELNÖK (Mandur László): - DR. BARÁTH ETELE, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára:
4158 Igen tisztelt államtitkár úr, én kérem önt, és kérem a kormányt, hogy ennek valamilyen útonmódon próbáljuk elejét venni, hiszen még el sem tud kezdődni maga a projek t, a pályázatírók már a 20 vagy a 30 százalékát elviszik - ez teljesen erkölcstelen. Erkölcstelen azért is, hiszen ma Magyarországon megyénként hiányosak a vízügyi alapok, hiányosak a közúti alapok, de fel lehetne számos olyan tételt sorolni, amelyek alapj án ezeknek a pénzeknek másutt igenis meglenne a helye. Meglenne a helye a kistelepüléseken akár a csatornázás területén, akár egyéb más beruházás területén, az utóbbi időszakban hirtelen bekövetkezett esőzések következtében az árvizek miatt kialakult helyz etben, tehát számos olyan tétel van, ahol ezekre a pénzekre igenis óriási nagy szükség lenne. Kérem az államtitkár urat, hogy meg kellene vizsgáltatni egyszer magát a rendszert, hogy kik jogosultak pályázatírásra, milyen formában, milyen kötelezettségnek k ell megfelelniük; és adott esetben teljesen kizárni a rendszerből azt a részt, hogy - jóformán a pályázat garanciája nélkül - a pályázótól már előre forrást kérnek el. Ez teljesen erkölcstelen, törvénytelen, és félek attól, hogy ha ezt az Európai Unió megt udja, abban a pillanatban a magyarországi források finanszírozását, amíg nincs tiszta törvény emögött, le is állíthatja. Itt nem azokról a városokról beszélek, ahol megvan a team amögött, hogy pályázatot tudnak írni, hanem a kistelepülésekről, a vállalkozá sokról, a civil (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) szervezetek pályázatairól, ahol tényleg irreálisan magas pályázatírási költséget kérnek a pályázótól. És még egyszer mondom: ma Magyarországon az önkormányzatok és a pályázók is ott tartanak, hogy saját forrásuk nincs, és mindehhez az állami forrást kívánják felhasználni, és ezt teljesen erkölcstelennek tartom. (Taps az MDF padsoraiból.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Bará th Etele államtitkár úrnak. Parancsoljon! (12.50) DR. BARÁTH ETELE , a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára : Tisztelt Képviselő Úr! Attól félek, hogy nagyon egyedi ügyről tetszett most számot adni a parlament falai között. Természetesen mi is hallottunk ró la, hogy vannak olyan pályázatírást ajánlók, akik ilyen magas összegeket kérnek, és kölcsönösen mind a ketten elítéljük ezt a magatartást. Természetesen attól függően, hogy milyen pályázat milyen tartalmú, a műszakitól a társadalmiig húzódóan, ezeknek a kö ltsége megfelelő normák között helyezkedik el. Magyarországon a jogosultság pontosan meg van határozva, hogy kik azok, akik ilyet írhatnak, hiszen meghatározott diplomához, gyakorlathoz, mérnökkamarai tagsághoz és egyebekhez van kötve. Ha ezen felül jelent keznek személyek írásra, akkor azt gondolom, hogy ennek az elutasítása teljes mértékben logikus, sőt kötelező is mindazok részéről, akik ilyen pályázatot kívánnak csináltatni. Szíves tájékoztatásul hadd közöljem azt, hogy amikor mi elkezdtünk foglalkozni a strukturális alapokkal, kohéziós alapokkal, akkor létrehoztuk az úgynevezett SAKK nevezetű intézményt, a Strukturális Alap Képző Központot, amely gyakorlatilag kibocsát olyanokat, akik képeznek képzőket, és hozzájárulnak ahhoz, hogy megfelelő szaktudás ál ljon rendelkezésre. Néhány számadatot hadd mondjak, ami talán izgalmas lehet. Az elmúlt időszakban például a regionális holding szervezésében mintegy 3400 kistérségi szakember kapta meg azt a tájékoztatást, hogyan is kell a pályázatokhoz hozzányúlni. Tehát ők tudják, hogy kikkel nem lehet és nem szabad. Nagyon sok képzést kaptak a jegyzők és egyébként más köztisztviselők is. A PHARE Accessprogramban több mint ezer civil szervezet kapott ilyen jellegű felkészítést.
