Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 26 (156. szám) - Az ülésnap megnyitása - “Kormánypropaganda és valóság – a Medgyessy-kormány két éve a számok tükrében!” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KARAKAS JÁNOS (MSZP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ):
4061 kapni, a közvetlen kifizetések 100 százalékát meg kell kapni. Ebben a kérdésben hajlíthatatlan ok voltunk. Lehetséges persze, hogy ez az álláspont felpuhult volna, de végül is önök egyeztek bele a 25 százalékba, és önök egyeztek bele abba - ez kétségtelenül eredmény , hogy ezt 30 százalékkal ki lehet egészíteni. De milyen módon történik ez? Először azt állították, hogy beletették a költségvetésbe a 30 százalékot. Kiderül, hogy nincs bent. Az erre vonatkozó Fideszindítványokat sorra leszavazták, most pedig folyik ez az egész faktoringtörténet, amelyből megint úgy tűnik, a bankok járnak jól, a gazdák pedig csak leshetnek, hogy miközben ők egyre szegényebbek, hogyan tudnak mások meggazdagodni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Karakas János, az MSZP képviselője. KARAKAS JÁNOS (MSZP) : Elnök úr, köszönöm a szót. A múltkori uniós vita után is megkérdezték tőlem, hogy a Fidesz részéről miért flaszterparasztok képviselik a mezőgazdaságot és riogatják a jó népet. (Zaj az ellenzék padsoraiban.) Ez a kérdés ma is aktuáli s, hogy miért riogatja a népet az az úriember, aki a múlt ciklusban, mondjuk, a Gazdasági Minisztérium politikai államtitkára volt, és ő is flaszterparaszt, valljuk be. (Moraj az ellenzék padsoraiban.) Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK ( dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Szalay Gábor, az SZDSZ képviselője. SZALAY GÁBOR (SZDSZ) : Tisztelt Képviselőtársaim! Gazdaságunk jelenlegi helyzetéről tárgyalunk, és azt hiszem, jelentős elfogultságok és előítéletek mentén kezeli ezt a kérdést sok felszólaló. A tények azt mutatják, hogy az elmúlt egy évben, az elmúlt esztendőben, mondjuk, 2003 második félévétől kezdődően jelentős élénkülés mutatkozott a gazdaságban, azaz a perspektívánk jóval kedvezőbb, mint azt esetleg egy évvel ezelőtt láttuk , ezért bizakodók lehetünk. Ugyanakkor jelentős egyensúlytalanságok vannak: pénzügyi egyensúlyromlások, magas államháztartási hiány, magas költségvetési hiány, a külkereskedelmi mérleg hiánya is még jelentős. Ezért tehát, bár vannak a reálgazdaság biztató jelei miatt jó kilátásaink, megspórolhatatlanok azok a szorító intézkedések, amelyeket a kormányzat tervezett. A biztató jelek között szerepel gyakorlatilag az összes makrogazdasági mutató: a sokat emlegetett GDP, a beruházások, az ipari termelés, a külker eskedelmi forgalom. Mindmind igen kedvező változást mutat az elmúlt esztendőben, az összes erre vonatkozó szám tehát azt mutatja, hogy végre valami ismét elindult a gazdaságban. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a jelentős államháztartási hiány, a költségvetés i hiány, a folyó fizetési mérleg hiánya, a külföldi adósság és az infláció legutóbbi inflexiós pontot követő kedvezőtlen változása mind azt mutatják, a kedvező perspektíva mellett megkerülhetetlen és megspórolhatatlan, hogy megszorító intézkedésekről rende lkezzen a kormány, mint ahogyan ez megtörtént. De azt, hogy itt tulajdonképpen egymás mellett párhuzamos síneken fut el a vita, és tulajdonképpen süket fülekre talál mindegyik oldal érvelése, hadd mutassam be egy jellemző példán, és ez a GDP, a nemzeti ter mék tényszáma. Tudjuk, hogy az elmúlt esztendőben - a 2003at gondolom ezen - az éves GDP értéke 2,9 százalék volt. Ez egy tényszám. Ez jó vagy rossz? Sok vagy kevés? Hogyan kell viszonyulni hozzá?
