Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 25 (155. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának tevékenységéről (2003. január 1- december 31.) szóló beszámoló, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának tevékenységéről (2003. január 1-december 31.) szóló ... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - PICHLER IMRE (MDF):
3973 program szakszerűtlen megvalósítása, amely központi költségvetési forrásból támogatva a roma gyermekek szegregált oktatását eredményezte; ahogy az előbb utaltam is rá, nem b iztos, hogy ez a plusz állami normatíva pozitívan hat arra a kérdésre, amit pontosan itt elemzek. A jelentés vagy beszámoló egy, a téma szempontjából tipikusnak tekinthető panaszügy bemutatásával nagyon szemléletesen tárja elénk ezt a problémát. Csak nagyo n röviden szeretném említeni: a panaszos azt kifogásolta, hogy az általános iskolában elkülönítve oktatják a roma és a nem roma gyermekeket. Az A és B osztályokban tanulnak a nem roma gyermekek, a kis létszámú C osztályban pedig a roma gyermekek. Az iskola igazgatójának tájékoztatása szerint az oktatási intézményben tanulók 1415 százaléka roma származású, ez az arány azonban a kis létszámú osztályokban jelentősen nagyobb, 7080 százalékra tehető. Ezzel szemben megállapítható, hogy az évfolyamokon működő te ljes létszámú, párhuzamos osztályokban csak 57 százalék közötti a cigány gyermekek aránya. Iskolaigazgatói tevékenységem alapján említem, és ezt a saját elmúlt évtizedes vagy több évtizedes pedagógiai munkám alapján mondhatom, hogy egyáltalán nem visz ere dményre az, ha a jászladányihoz hasonlóan elkülönített kiscsoportokban foglalkoztatjuk ezeket a roma gyerekeket, hiszen itt nemcsak roma gyerekekről van szó, hanem olyan hátrányos helyzetű tanulókról, akik ha belegondolunk egy picit, hogy a 9., 10. szakkép ző évfolyamra jelentkezettek, akik aztán egyáltalán nem motiváltak a tanulás iránt, azoknak az oktatását igencsak meg kell szervezni. Talán nem mondok újat azzal, hogy nagyon komolyan végig kell gondolni akkor, amikor egy tantárgyfelosztás megtörténik, hog y a kollégák közül egyáltalán kiket próbálunk odairányítani a 9., 10. osztályhoz. Itt a vizsgálat megállapításaival teljes mértékben egyetértek, hogy a kis létszámú osztályok szervezésének és működtetésének jelenlegi gyakorlata a cigány kisebbségi oktatásh oz, valamint a sajátos nevelési igényű gyermekek eltérő tantervű osztályban történő tanításához hasonlóan a roma gyermekek elkülönített oktatását eredményezheti. A kis létszámú csoportban folyó oktatás a gyermekek egyéni fejlesztése szempontjából általában hasznos és fenntartható oktatási forma, tehát a kis létszámú osztályok megszüntetése kizárólag a szegregáció látszata miatt nem indokolt. Itt azért szeretnék megállni egy pillanatra, mert törvénymódosítást is beadtunk az elmúlt időszakban, pontosan azért és olyan meggondolásból, hogy lehetőleg az osztálylétszámokat ezekben a 9., 10. osztályokban ne 25ben és 30ban maximáljuk, hanem inkább minél kisebb létszámú osztályokat próbáljunk szervezni, mert azért mégiscsak könnyebb a tanulókkal történő foglalkozás . A probléma súlyát átérezve azonban a beszámoló javasolta az oktatási miniszternek, hogy készítsen átfogó elemzést, értékelést - és ezzel is teljes mértékben egyetértek , hogy a nevelésioktatási intézményekben hogyan szervezik meg a kis létszámú osztály okat. A kis létszámú oktatás jelenlegi formájában elérhetie a célját, azaz az egyénre szabott nevelés, képzés mennyiben segíti elő a tanulók fejlesztését, oktatási integrációját, a gyermekek milyen eséllyel rendelkeznek tanulmányaik sikeres befejezésére, továbbtanulásra, azok működési gyakorlata nem eredményezie a roma tanulók szegregációját, közvetett diszkriminációját? (17.00) A javaslat alapján tehát fel kellene mérni és meg kellene vizsgálni, hogy jelenleg hány településen és milyen formában szervezte k általános tantervű, de kis létszámú osztályokat, ezekben az osztályokban milyen a roma kisebbségekhez tartozók aránya, milyen szempontok alapján alakították ki azok beiskolázási körzetét. Szeretnék szólni még arról - és ezzel is maximá lisan egyetértek , hogy egyre több olyan pedagógusra lenne szükség, aki a szegregáció megelőzésében és megszüntetésében jelentős szerepet és felelősséget vállal. A pedagógusképzés jelenlegi helyzetét, gyakorlatát végig kellene gondolni, hogy a hallgatók e gyáltalán megfelelő módon vannake kiképezve, hogy amikor végeznek, így, ahogy mondom, be lehete engedni őket egyegy ilyen osztályba, tanulnake olyan pedagógiai
