Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 25 (155. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének, az adatvédelmi biztosnak, valamint nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2003. évi tevékenységéről szóló beszámolói - ELNÖK (Mandur László): - DR. KALTENBACH JENŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa:
3919 Erre a törvényjavaslat tartalmaz bizonyos utalásokat, de azt gondolom, hogy itt is érdemes elgondolkodni azon, hogy a részletszabályok kérdésében nem lennee indokolt kormányzati felhatalmazást beiktatni. A bizottság egyik megállapításának különös akt ualitást ad a tegnapi alkotmánybírósági határozat. A bizottság ugyanis azt mondta egy korábbi jelentésében, hogy történjen meg a büntető szankciórendszer továbbfejlesztése, beleértve az úgynevezett gyűlöletbeszéd megfelelő szankcionálását - ez volt a bizot tsági elvárás. Tudjuk, ez az elvárás érdekes megvilágításba került a tegnapi alkotmánybírósági határozattal kapcsolatban. Ugyanakkor én azokkal értek egyet, akik úgy gondolják, hogy ezzel a történetnek nincs vége, hiszen kétségtelen tény, hogy amennyiben a z Alkotmánybíróság a büntetőjogi utat alkotmányossági megfontolások alapján lezárta, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy más módon ne lehessen fellépni ez ellen a kisebbségeket és különösen bizonyos kisebbségeket sújtó negatív jelenség ellen. Ezért én ezt az alkalmat is szeretném megragadni, hogy felhívjam a tisztelt Ház figyelmét az esetleges további lehetőségekre: használjuk ki a polgári jog vagy más jogágak ezzel kapcsolatos eszközeit. Nemcsak a polgári jogban, hanem a közigazgatási jogban is elképzelhet ők további finomítások annak érdekében, hogy ez a negatív jelenség megszűnjön, vagy legalábbis ne maradjon válasz nélkül a jogalkotó, illetőleg a jogalkalmazó részéről. Az elmúlt év egy másik fontos eseménye - és nyilván nem véletlenül ez is összhangban va n a bizottsági jelentéssel - az úgynevezett antidiszkriminációs, vagy ahogy mi hívjuk, az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőségről való joganyag továbbfejlesztése, ami szintén megtörtént 2003ban, ez év januárjában lépett a törvény hatályba. Ugyanakkor azt gondolom, hogy végül is az ezzel kapcsolatos előkészítő munka egy tekintetben a mi számunkra legalábbis nem bizonyult kielégítőnek. A vita köztünk és az Igazságügyi Minisztérium mint előterjesztő között közismert, nem akarok erre hosszasan visszatérni . Ugyanakkor jelezni szeretném, hogy itt sem tekintem - és ezek szerint a bizottság sem tekinti - a vitát lezártnak, hiszen a végső döntés annak a különleges hatóságnak a létrehozásában nem történt meg. Én itt is szeretném azt a meggyőződésemet hangsúlyozn i és újra megismételni, hogy itt további egyeztetéseket tartok szükségesnek és lehetségesnek is. Van egy másik egyeztetési folyamat, amelyet szintén a tavalyi évben folytattunk különböző kormányzati tényezőkkel: a jogalkotásról szóló törvényről van szó. A jogalkotásról szóló törvény javaslata a parlament előtt fekszik, és ebben talán érdemes lenne újra vizsgálat tárgyává tenni, hogy hogyan lehetne a jogalkotásról szóló törvényt olyan irányba fejleszteni, vinni, módosítani, amely lehetőséget adna az ombudsma nok számára a jogszabályelőkészítésben való részvételre. Szeretném hangsúlyozni már csak azért is, mert úgy érzem, hogy itt némi félreértés látszik, hogy itt nem a jogalkotásban való részvételről van szó. Azt gondolom, közigazgatási jogász vagy alkotmányj ogász számára világos, hogy a jogszabályelőkészítés a törvényhozást megelőző szakasz, amelyben a közigazgatásnak van döntő szerepe, tehát ez egy közigazgatási feladatnak, közigazgatási típusú tevékenységnek tekinthető, vagyis ezzel kapcsolatban az ombudsm anok részvétele nemcsak hogy nem mond ellent az ombudsmantörvény rendelkezéseinek, hanem éppen ellenkezőleg. Sőt, megkockáztatom, hogy a közigazgatási tevékenységfajták közül a jogalkotás legalább akkora jelentőségű, mint a jogalkalmazás, tehát az itt jele ntkező esetleges anomáliák ugyanúgy az ombudsmani vizsgálódás tárgyát képezhetik, sőt kellene hogy képezzék, mint a jogszabályok végrehajtása, a jogszabályok érvényesítése. Éppen ezért az Országgyűlés előtt fekvő jogalkotási törvényjavaslat látszik megfele lő keretnek ahhoz, hogy itt esetleges módosító javaslatok benyújtásával ezt a célt el lehessen érni. Azt gondolom, hogy talán a kollégáim nevében is beszélek, amikor ezt az igényt megfogalmazom, arról nem is beszélve, hogy egy kolléga tekintetében, az adat védelmi biztos esetében ez már ma is jogszabályi valóság. Nem látom indokát annak, hogy a többi ombudsmannál miért ne lehetne ezt megvalósítani.
