Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 25 (155. szám) - Az ingatlanokkal, bérlakásokkal kapcsolatban feltárt visszaélések megakadályozásáról, az úgynevezett lakásmaffia-tevékenység visszaszorításához szükséges kormányzati intézkedésekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. FODOR GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
3901 Az Országgyűlés helyesen döntött, amik or felállította ezt az albizottságot, és nem csekély munkával, sokak segítségével van most előttünk az az anyag, amely konkrét megoldásokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogyan lehetne elejét venni mindazoknak a visszásságoknak, amelyek a magyar közigazgatás sajátos rendszere és a magyar jogszabályok sajátos rendszere miatt és természetesen jó néhány rossz szándékú ember tudatos visszaélése miatt alakultak ki. Tehát ebből a szempontból a bizottság munkája szerintem nagyra értékelendő, mert valóban egy súlyos társadalmi igazságtalanságot próbált orvosolni. Az eredményesség oldaláról nézve is érdemes a bizottság tevékenységénél megállni egy pillanatra. Az elmúlt időszakban itt, a magyar parlamentben sajnos azt láttuk, hogy a különböző bizottságok, albizottságok vagy akár vizsgálóbizottságok a tevékenységükben eredménytelenek. Ez a típusú üzenet nagyban alááshatja a magyar demokrácia tekintélyét, hiszen azt látja a politika és a közélet iránt fogékony közönség, hogy a köz ügyeit olyan módon intézik a parlamentben, a népképviselet házában, hogy képtelenek a különböző politikai pártok megállapodni bizonyos kérdésekben, illetve nem képesek bizonyos korlátokon túltekintve, elfogulatlanul vizsgálni egyes kérdéseket. Ez különösen a vizsgálóbizottság tevékenységére áll, h iszen nagyon jól tudjuk azt, hogy a magyar parlament az 1990es években, tehát a rendszerváltás utáni első években - körülbelül '9697ig volt jellemző - rendkívül jól működő és nagyon komoly jelentéseket a parlament elé letevő vizsgálóbizottságokat tudott produkálni. Onnantól kezdődően viszont állóháború alakult ki ezekben a bizottságokban, és rendszeresen a döntésképtelenség és tehetetlenség volt az eredmény. Ez az, amire azt a kifejezést használtam, hogy aláássa a magyar demokrácia tekintélyét, azt az ér zetet kelti az emberekben, hogy a többpárti parlamenti demokrácia arról szól, hogy a különböző nézetek képviselői képtelenek egymással megegyezni egy olyan XX. századi magyar történelem után, amely Magyarország mögött van, amelyben autokrata és önkényuralm i rendszerek domináltak - lásd a két háború közötti Magyarország Horthyrendszere, illetve a Kádárrendszer , a magyar társadalom jelentős része abban nőtt fel, ahhoz szokott hozzá, hogy egyféle vélemény van, és felülről, paternalista módon mondják meg sz ámára a kijelölt utat. A demokrácia pedig - mint tudjuk - mindig vitákból áll, mindig különböző nézetek ütköztetéséből, és ebből formálódik meg mindig a közjó fogalma. Nos, ezt a hitet, amely a demokráciába vetett hit, ássa alá az ilyen típusú eredménytele nség, amivel az elmúlt időszakban sajnos a magyar parlament tudott elszámolni. Nos, én ennek az albizottságnak a munkáját ezért is tekintem különlegesnek, mert az utóbbi időszakban egyedülálló, hogy a különböző pártok képviselői teljesen egy irányba, egymá sra figyelve, egymás érveit figyelembe véve tudtak dolgozni, és képesek voltak konszenzussal letenni egy jelentést az asztalra. (10.50) Ennek a jelentésnek a tartalmáról beszéltek már képviselőtársaim, és ezért említettem azt, hogy ebbe nem akarok belemenn i, hiszen azt gondolom, hogy erről még vitatkozni fogunk, a megoldási módozatokról. Nyilván a különböző minisztériumok, a kormány is el fogja mondani ezzel kapcsolatban a véleményét, a képviselők is tesznek ehhez megjegyzéseket, és reményeim szerint formál ódik majd egy olyan országgyűlési határozat, amely világos feladatokat és világos határidőket határoz meg. Számomra a leglényegesebb politikai üzenete ennek a munkának az igazságtalanság orvoslásán túlmenően, amely a sértettek felé oly fontos, és a társada lmi igazságosság mellett is fontos, a másik legfontosabb üzenet az, hogy bizony, ha komolyan vesszük a demokratikus intézmények működtetését, és komolyan vesszük azt az értékrendet, amely a demokrácia és a szólásszabadság, a véleménynyilvánítás szabadságán ak értékrendje, illetve a másik politikai véleménye tiszteletének az értékrendje, akkor képesek vagyunk a magyar parlamentben is eredményesen és hatékonyan dolgozni. Tehát csak rajtunk múlik mindig a siker és az eredményesség, nem a demokrácia intézményren dszeréből következik a kudarc, hanem a saját képességeink korlátait mutatja. Nos, íme, itt egy példa, amely megmutatja azt, hogy lehet sikeresen és jól is elvégezni ezt a munkát.
