Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 25 (155. szám) - Az ingatlanokkal, bérlakásokkal kapcsolatban feltárt visszaélések megakadályozásáról, az úgynevezett lakásmaffia-tevékenység visszaszorításához szükséges kormányzati intézkedésekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP), a napirendi pont előadója:
3889 formák, jogi szabályozások, de ezek kezdeti hiányos ságai, az eljárási szabályok kijátszhatósága, az ügyintézés nehézkessége, ellenőrizetlensége felbátorította a bűnözőket. Ebben az időszakban az általános jogbizonytalanság miatt is csökkent a jogkövető magatartás iránti igény, a jogkövető magatartás társad almi elismertsége. A korábbi tanácsi bérlakáselidegenítés - a nagyfokú társadalmi igény alapján - ekkoriban felgyorsult, a korábbi bérlők nagy tömegei, többségükben sajnos felkészületlenül, az ingatlannal kapcsolatos kötelezettségeket nem ismerve, ennek k övetkeztében a rájuk háruló felelősséget kellően át nem érezve ingatlantulajdonossá váltak. De baj volt a megmaradt bérlakásállománnyal is. Az ehhez kapcsolódó gazdálkodás, a szociális és lakáspolitikai célú pénzeszközök felhasználása döntő mértékben azokh oz az önkormányzatokhoz került át, amelyek a jelentős feladatukhoz megfelelő jogi szabályozással ekkor még nem rendelkeztek. Döntő fordulat volt ugyan az 1993. évi LXXVIII. törvény, az úgynevezett lakástörvény, amely a jogi kereteket megadta, de nem minden önkormányzat tudott ehhez megfelelő rendeleti szabályozásokat hozzárendelni. S a legnagyobb hiba talán az volt, hogy a szükséges anyagi forrásokat sem biztosították ekkor az önkormányzatoknak. A rendszerváltás vesztesei, a munkájukat elvesztők, illetve a magukra maradt idősek, betegek körében megindult egy olyan nagymérvű elszegényedés, amely ahhoz vezetett, hogy egyre nagyobb adósságcsapdába kerültek. Hamar kialakult körükben a tetemes közösköltség- és közüzemidíjhátralék, és a helyzetük szinte kilátásta lanná vált. A lakhatási költségek emelkedését nem követte a szociális támogatási rendszer erősödése, a nyugdíjrendszer megfelelő átalakítása, a tartozásállomány megfelelő központi vagy helyi kezelése; mások - éppen megélhetésük biztosítása érdekében - a re álisnál nagyobb kockázatot vállaltak, vállalkozók lettek, hiteligénnyel léptek fel, és annak zavarai bizony hátrányosan érintették őket. Az ingatlanokkal, bérlakásokkal kapcsolatosan elkövetett cselekmények társadalmi veszélyessége igen jelentős. Az áldoza tok, a sértettek az életük során megszerzett legjelentősebb vagyontárgyukat és/vagy lakhatási lehetőségüket vesztik el végérvényesen, így válnak hajléktalanná, jobb esetben szívességi, megtűrt lakáshasználóvá. Az ingatlanokkal való visszaélések a jogrendsz erbe és az ingatlannyilvántartás közhitelességébe vetett bizalmat ássák alá, és a valós számadatokhoz képest nagyobb fokú veszélyérzetet keltenek az ingatlantulajdonosokban, a lakásbérlőkben és az ingatlant vásárolni vagy bérelni kívánókban is. A napvilág ra került ingatlancsalások gyanút, bizalmatlanságot keltenek az ingatlanközvetítők, a hitelező pénzintézetek, az eljáró ügyvédek, a közreműködő közjegyzők, a bírósági végrehajtók, a rendőrök, az ügyészek, de - valljuk be - még a polgári peres, illetve bünt etőügyekben eljáró bírók személyével szemben is. (9.50) A maffiatevékenységet - s itt szeretném hangsúlyozni, hogy az úgynevezett lakásmaffiatevékenység nem valódi maffiatevékenység, nem egy egész országra vagy egy nagy területre kiterjedő, összefüggő há lózat folytatja ezeket az ingatlanvisszaéléseket - olyan kisebbnagyobb csoportok végzik, amelyek erre szakosodtak, amelyek megtalálták a buktatókat, a hiányosságokat a jogrendszerben, az intézmények működésében, és egymás tevékenységéről talán nem is tud va folytatták azokat a tevékenységeket, amelyeknek a végén az előbb felsorolt súlyos következmények bekövetkeztek. A maffiatevékenység összetett tényállási elemeinek a szervezett bűnelkövetés minden kétséget kizáró bizonyítottságának hiánya, valamint az ez en elkövetői magatartások összes és ezen belül a vagyon elleni bűncselekményekhez képest mért igen kis száma ellenére az volt megállapítható, hogy az ingatlanokkal, bérlakásokkal kapcsolatban elkövetett cselekmények igen súlyos következményekkel járnak. Ez t ismerte fel már a 90es évek végén a BRFK, a Budapesti Rendőrfőkapitányság, amikor létrehozta a Kaptár csoportját, amely ma már alosztályként működik. De ez nem volt elegendő. A károsultak, a SorsTársak Egyesülete petícióval fordult a parlamenthez, a pa rlament elnök asszonyához, és a parlament elnök asszonya kiadta e petíciót
