Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 19 (153. szám) - Az ülésnap megnyitása - “Hogyan csökkentsük az adókat” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár:
3683 hogy ezek is a feketemunka, az illegális foglalkoztatás visszaszorítását, közvetett módon pedig az adó- és járulékbevételek növekedését, így a csökkentés lehető ségét fogják biztosítani. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Vojnik Mária államtitkár asszony következik. DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi állam titkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A szociális biztonság, ideértve természetesen az egészségügyet is, valamennyi, ellátást biztosító intézményrendszere, a családtámogatások, a nyugdíjak alapvetően abból a költségvetésből táplálkoznak , amelynek a bevételei az adókból és járulékokból képződnek. Hogy a nagy ellátórendszerek működése és ennek eredményeképpen a családok életminősége szoros összefüggést mutat az adórendszer hatékonyságával, ez evidencia. Tehát gazdaságunk teljesítőképessége a záloga az életminőségünknek is. Csak ez utóbbival összhangban fejleszthetők mindazok az intézményrendszerek, amelyekért egy társadalom előtt felelősséggel bírunk. Mindenkit óvnék attól, magunkat különösen, hogy az egész társadalom biztonságát szolgáló i ntézményekre kizárólag abból a szempontból tekintsünk, hogy emészti a költségvetést, hogy túl sok adót és járulékot von el a gazdaságtól. Mert amikor az Európai Unió államaihoz csatlakozunk, tudatában kell lenni annak is, hogy azon szolidáris nemzetek alko tják, amelyek számára az emberek egészsége és jóléte kiemelkedően fontos. Már birtokában vagyunk annak a felismerésnek is, hogy versenyképességünk döntő mértékben attól is függ, hogy a rendelkezésre álló munkaerő mennyire egészséges, és hogy mennyire érzi magát szociálisan biztonságban. Mindezt annak hangsúlyozására mondom, hogy amikor az adó- és járulékterhek mérsékléséről, nagyságáról vagy csökkentéséről beszélünk, tisztán kell látnunk, hogy milyen alapvető kötelezettségeink vannak. Közös felelősségünk te hát, hogy sikerüljön megtalálni azt az egyensúlyi állapotot, mely a költségvetés bevételi és kiadási oldalát egyaránt kielégíti. Az egészségpolitika abban érdekelt, hogy ezt az egyensúlyi pontot úgy találja meg, hogy a jövedelmek elvonásán és újraelosztásá n keresztül biztosítani tudja a közszolgáltatások működéséhez szükséges forrásokat, ugyanakkor megfelelő mértékben tegye lehetővé az egyének számára a jövedelmek feletti önálló rendelkezést, tehát számos egészségmegőrzési feladattal kapcsolatosan az öngond oskodásnak is adjon terepet. Amikor a jövedelmeket centralizáljuk, akkor az egészségügyi intézmények is ebből jutnak forrásokhoz, és ebből működnek. Számolni kell azonban egy másik érdekeltséggel is: az egészségügyi szolgáltatások egyre szélesebb skálája m a már nemcsak az objektív szükségletek kielégítésére szolgál, hanem az életminőség javítására, amelyben olyan különbözőségek is vannak, mint hogy az egyén egyre inkább igényt tart arra, hogy maga elégítse ki differenciált igényét a szabadidő hasznos eltölt ésére, az egészség megőrzésére, az egészségkultúra ápolására. Ehhez akkor illeszkedik egy adórendszer, ha megfelelő jövedelmet hagy az egyéneknél ahhoz, hogy az igényeiknek megfelelően gondoskodhassanak a saját és a hozzátartozóik egészségével kapcsolatos szolgáltatásvásárlásról. Az ilyen differenciált igények kielégítéséhez segítenek hozzá egyre inkább a kiegészítő egészségpénztárak, az önkéntes nyugdíjpénztárak, ezért a hozzájuk kapcsolódó adó- és járulékkedvezmények ezeknek az eredményes működését jól el ősegítik. Az önkéntes kölcsönös egészségpénztári tagok az adójukat csökkenthetik a pénztárba az adott évben befizetett jövedelmük 30 százalékával, legfeljebb 100 ezer forintig. A munkáltatói befizetés pedig adó- és járulékmentes - ez egy igen fontos tény, képviselőtársaim. Az önkéntes kölcsönös egészségpénztárak nyújthatnak természetbeni szolgáltatást, adhatnak ártámogatásokat. Az egyéni önrendelkezés tovább bővítését a magánszemélyek adóbevallásakor és a
