Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 18 (152. szám) - A hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó szabályokat tartalmazó egyes törvények módosításáról, illetve a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
3609 Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra kö vetkezik Lezsák Sándor, az MDF képviselője. LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Egyetértek Csákabonyi Balázs képviselőtársam gondolatmenetével, hozzáállásával, életszerű példáival. Valóban a mindennapok va lóságát határozza meg ez a törvénytervezet. Az utóbbi időben sokszor bírált Magyar Posta munkájáról hallottam egy történetet, ezt szeretném elmondani, illetve néhány megjegyzést kívánok fűzni a tervezethez. A panaszos már hosszabb ideje hiába várt egy vála szlevelet egy vállalattól. Reklamált, és azt a választ kapta, hogy a cég annak rendje és módja szerint ajánlott levélben őt értesítette, csak ő mulasztotta el átvenni az értesítést. A panaszos arra gyanakodott, hogy a vállalat nem akarja elismerni a hibájá t, utánajárt a postánál a dolognak, és meglepetésére valóban azt a bejegyzést találta a levelénél, hogy őt kétszer is értesítette a postás, hogy nem ment el a postára, és nem vette át a levelet. Ez a történet nem végződött rosszul, a vevő időben felvette a kapcsolatot a megkeresett vállalattal, de mindez rosszul is végződhetett volna, ha valamilyen hivatalos levél megérkezéséről nem értesül a címzett. Az elmondott esetben is csak azért derült ki a valójában valótlan postai bejegyzés, mert az illető nagyon v árta a levelet, tudott róla, és utánajárt a reklamálására adott válasznak. Ebben az esetben nem volt a postai bejegyzésnek kedvezőtlen, káros következménye, de hatósági levél esetén lehetett volna, és erre mondott életszerű példákat Csákabonyi Balázs képvi selőtársam. Hozzám is jutottak el ilyen panaszok, például 100 ezer forintra büntettek meg egy kisvállalkozást, amelyik nem reagált egy olyan hatósági levélre, amit nem is kapott kézhez. Ki tudja, hogy melyik szomszéd postaládájában kötött ki az az értesíté s, amire hivatkozva megbüntették a gyanútlan céget. Nos, az ilyen és ehhez hasonló eseteket a továbbiakban sem tudja orvosolni ez a törvény, és ez a törvénytervezet egyik alapvető hiányossága. Ez az előterjesztés nyilván azért készült el, mert az Alkotmány bíróság egy 2003. évi októberi határozatában megállapította, hogy alkotmányellenes helyzet állt elő azáltal, hogy a törvények nem szabályozzák a hivatalos iratok postai kézbesítését vélelmező határozatok megdöntésének lehetőségét. Ezt a súlyos alkotmánybír ósági kritikát, azaz az államhatalom egyoldalú vélelmezési lehetőségét feloldja az előterjesztés, de a köznapi gondokon alapjában, úgy vélem, nem tud segíteni. Ugyanis nem teszi kötelezővé a postai szolgáltatók számára, hogy hetente legalább egy napon, a k éső délutáni órákban is kézbesítsék a hivatalos levelet azon százezrek vagy milliók számára, akik napközben dolgoznak, és emiatt nem vehetik át a hivatalos küldeményeket. (11.00) Lehet, hogy ez nagyon naiv elképzelés, de nyilván végig kellene gondolni a so kféle lehetőséget. Nem oldja meg azt a gyakran tapasztalható gondot, hogy a megfelelő postaládába kerülte az értesítés például egy sötét lépcsőház előterében sorakozó postaládák között. Miért múljon emberek sorsa, megbüntetése apró postai tévedéseken? Arr a is választ kellene adni, hogy vajon milyen gyakorisággal kötelezhető postaládája tartalmának megvizsgálására egy, az út menti postaládáktól több kilométerre élő idős tanyasi lakos. Sajnos, változatlanul a hivatalok kényelme és nem az állampolgárok jogbiz tonsága oldaláról közelíti meg ezt a valóban megoldandó kérdést a jogalkotó. Egyébként eszembe jut, hogy tanyasi iskolában tanítottam, és bizony abban az időben, a '60as évek végén, a '70es évek elején még járt a postás a tanyavilágban, aztán kerültek a tanyabejárókhoz a postaládasorok. Bizony akkor nyilvánvaló, hogy fölkeresték a tanyákon élőket, és vitték a leveleket.
