Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 23 (125. szám) - A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - SIMON GÁBOR (MSZP): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - IVANICS ISTVÁN (Fidesz):
340 probléma megoldására. Ehhez pedig nyilván arra van szükség, hogy egyrészt le gyen egy belső késztetés is, és ehhez pontosan azok a munkavédelmi képviselők vagy szerveződések is alkalmasak lehetnek, akik a prevenció útján, a figyelemfelkeltés vagy éppen a jó értelemben vett kikényszerítés révén rávezethetik a munkaadót erre, főleg a kkor, ha még forrásokat is találnak ehhez, olyanokat, amelyeket a sajátjával csak ki kell egészíteni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Ugyancsak kétperces időkeretben megadom a szót Simon Gábor MSZ Ps képviselőnek. SIMON GÁBOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Hallgatva az előttem felszólaló képviselőket, láttam néhány olyan észrevételt, amelyekre úgy gondolom, reagálni kell. Amikor Rákos Tibor képviselőtársam arról beszél, hogy a jogszabályok élet szerűségét, a jogalkotónak a gyakorlati életből vett példát szem előtt tartva kell jogszabálymódosítást végrehajtania, akkor ezzel egyetértünk. Hozzáteszem, hogy ez a táblázat hál' istennek már a vezérszónoki kijelölés után került a képviselő úrhoz, így v olt módja ebből néhány dolgot idéznie. A későbbiek során erre még természetesen tudunk - és én is szeretnék - reagálni. Ivanics István említette a kölcsönösség gondolatát, pontosabban azt mondta, hogy a munkavédelemnek a munkás védelmét is kell jelentenie. Azt gondolom, ez helyénvaló, viszont a munkaadó és a munkavállaló érdekeit és kötelezettségeit egyformán meg kell jeleníteni ebben a jogszabálymódosításban. Azt hiszem, a bizottsági ülésen abban nem volt köztünk, ellenzéki és kormánypárti képviselők közö tt vita, hogy a jogszabályban tetten érhető ez a szándék, és ez egyébként összhangban van az európai uniós normákkal is. Ugyancsak szeretnék visszaigazolni Lezsák Sándor képviselő úr megjegyzésére, mégpedig pozitív értelemben. Fontos észrevételnek gondolom , hogy az evilág okozta problémák - amelyekkel nap mint nap találkozunk, mint például az elektronikus szennyeződés, nem sorolom tovább - jogszabályokban történő leképezését is végig kell gondolni. Azt hiszem, erről a kérdésről még fogunk beszélgetni. Össz ességében azt szeretném mondani, hogy a munka világában rengeteg vita zajlik, de ez például egy olyan terület, ahol mind a kormánypárti, mind az ellenzéki képviselők egyetértettek abban, hogy egy szakmailag jól végiggondolt jogszabálymódosítással van dolg unk, amelyet mind a két oldalról lehet támogatni. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Szintén kétperces időkeretben megadom a szót Ivanics István képviselő úrnak, a Fidesz országgyűlési képviselőjének. IVANICS ISTVÁN (Fidesz) : Kösz önöm szépen a szót, elnök úr. Képviselőtársaim, én Lezsák Sándornak és Gúr Nándornak szeretnék egyegy rövid reflexiót adni. Az elektromos szmog, az ülőmunkahely kérdése nagyon súlyos, egyre több embert érint, és problémáink vannak az ilyen munkahelyek, mu nkaeszközök szabványosításával. Rendkívül gyorsan változó, technikailag szinte követhetetlen ez a munkahelyi terület. Egy nagyonnagyon fontos dolgot hallottam, olvastam ezzel kapcsolatban, amivel a fejlett államokban megpróbálják kordában tartani ezt a ké rdést, és ez a szellőzés. Óránként nyolcszoros légcserét írnak elő egy számítógépteremben, mert az elektromos szmogot így lehet a legjobban semlegesíteni. Ez természetesen az ülő ember egészséges légcseréjét is sokkal jobban elősegíti. Arra is rendkívüli m ódon kell figyelni, hogy az ilyen helyeken általában légkondicionáló berendezések működnek, amelyek ugyanazt a levegőt forgatják meg, ami rendkívül káros, nagyon sok asztmatikus
