Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 12 (150. szám) - Az ülésnap megnyitása - “Megfelelően felkészült-e Magyarország az Európai Unióhoz történő csatlakozásra?” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): - ELNÖK (Harrach Péter): - ÉKES JÓZSEF (MDF):
3372 Fontos kérdés a gazdasági program - és itt Baráth Etele államtitkár úrra hivatkozom vissza - kormányokon átívelő megfogalmazása. Hihetetlen fontos kérdés! Hova tartunk? Mit akarunk elérni egyáltalán? Melyek a céljaink? Milyen eszközöket rendelünk hozzá? Nagyon fontos kérdés a fenntartható fejlődés és ebből adódóan a tudomány, k utatásfejlesztés hazai hasznosítása, hogy a magyar szabadalmak ne máshol hasznosuljanak, itthon hasznosuljanak. Nagyon fontos kérdés - annak ellenére, hogy a vámunió tagjai vagyunk - a hazai termék- és piacvédelem kérdése. Uraim, elárasztják az országot a különböző nagy bevásárlóközpontok! Kiszorulnake a magyar termékek? Ha ez a tendencia folytatódik tovább, ki fognak szorulni. Nagyon fontos kérdés a demográfiai kérdés. Egy európai tanácsi statisztika szerint ötven év múlva Magyarország lakossága 7,5 mill ióra tehető, ha ez a tendencia folytatódik. Mi a válaszunk erre? Mit kívánunk ennek érdekében tenni? Eutanázia kérdése? Adott esetben a születések szabályozásának lehetőségei? Vagy milyen programot kívánunk annak érdekében megvalósítani, hogy a fiatalok sz ámára kedvező legyen a gyermekszülés? Ez egy nagyon fontos kérdés. Nem elég, hogy lakástámogatást kapjanak, egy teljes életpályát kell úgy felépíteni, hogy igenis kedvük legyen a gyermekszüléshez. Hiszen ahogy SzentIványi képviselőtársam is elmondta: 500 ezer munkahelynek kellene teremtődni. Csak ehhez hiányzik a születések száma, ez az óriási nagy gond. Hazai vállalkozások erősítése, határon túli térnyerése, tisztelt képviselőtársaim; azzal, hogy Magyarország az Unió tagjává vált, megszűntek a határok. Ma gyarország mikor és mitől válik gazdaságilag potenciálisan erőssé? Ha a határon túli beruházásokat is, és főleg azokon a területeken, ott, ahol magyarok élnek, el tudja indítani, hiszen magyar nyelvet kap, magyar munkaerőt kap, és ezáltal a magyar nem vánd orol el saját szülőhelyéről - nagyon fontos kérdés. Lobbitevékenység: hiánya káros, viszont a tevékenység, ha eredményesek vagyunk benne, óriási eredményeket hozhat Magyarország számára. Ehhez az eszközt nem szabad sajnálni, mert ha most azt mondjuk, hogy nincs rá forrás, akkor ártunk saját magunknak. Nagyon fontos kérdés a határon túli magyarok kérdése, ezért Magyarország számára hihetetlen fontos Horvátországnak Bulgáriával és Romániával lehetőleg azonos időben történő csatlakozása. Szerbia és Ukrajna irá nyában az európai parlamenti képviselőkre olyan nyomást kell gyakorolni, hogy ezen két ország képességének a növelése a csatlakozáshoz minél előbb tudjon teljesülni. Fontos kérdés az autonómia kérdése, hiszen az Európai Tanács foglalkozik ezzel a kérdéssel . Fontos a honosítás kérdése. Demokráciadeficit felszámolása, vagy ahhoz legalábbis hozzásegíteni azon országokat, ott, ahol a magyar kisebbséggel szemben atrocitások történnek; választás, választójogból való kizárás; a Vajdaságban történő események hangjá t hallatni és éreztetni kell. Ma Magyarországon körülbelül 800 ezer megváltozott munkaképességű ember él. Vane programunk arra, hogy ez a 800 ezer ember valamilyen mértékben be tudjon kapcsolódni az aktív tevékenységbe? Itt van a hazai újrahasznosítások k érdése. Törekszünke és megteremtjüke annak a lehetőségét - akár a kutatásfejlesztés területén is , hogy a hazai eredményekre épüljön fel az újrahasznosítás, újrafeldolgozás kérdése? Megteremtjüke ezt a feltételt? Millió kérdés merü l fel az emberben, és a mai vitának pontosan erről kellene szólni, nem másról, nem arról, hogy ezelőtt tíz évvel ki mit, hogyan tett. Tisztelt Képviselőtársaim! 2002 kormányváltásáig az előző kormány 27 fejezetet zárt le, a mostani kormánynak 6 fejezet mar adt vissza. Mikor tudta meg a magyar parlament, hogy Magyarország csatlakozása mikor következik be? Tisztelt Képviselőtársaim! Ez 2002 július végén volt. Addig sem ön, sem én, sem más nem tudta, hogy Magyarország csatlakozása mikor fog bekövetkezni. Sejtet tük, reméltük, és azért próbált megtenni mindent.
