Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 11 (149. szám) - A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvényt módosító 2002. évi XX. törvény jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - HOMA JÁNOS (Fidesz):
3311 nyitottak az együttműködésre, és nyitottak arra, hogy a valós problémá król beszéljünk és a valós problémákat oldjuk meg, akkor arra készek vagyunk. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Kedves Képviselőtársaim! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Tisztelt Országgyűlés! Mo st az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, tízperces időkeretben. Elsőként Homa János képviselő úrnak, Fidesz. HOMA JÁNOS (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A hétvégén Stuttgartban részt vettem az Együtt Eu rópáért elnevezésű rendezvényen, amelyen a régi és új európai uniós országok küldöttei, egyházi személyiségek és természetesen számos civil szervezet képviselője vett részt, hogy a maga módján megfogalmazza Európa lelkét. A rendezvényen több ismert személy iség vett részt, így többek között II. János Pál pápa képviseletében felszólaló bíborosok, az anglikán, az ortodox és a protestáns egyházak képviselői is részt vettek, felszólaltak, beszédet mondott Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke is. Nos, ezt a rendezvényt kulturális műsorok is színesítették. Minden ország ízelítőt adott kultúrájából, és általában az ország saját előadóművészei mutatták be azt a kulturális blokkot, amelyet a leginkább szerettek volna felvillantani egyegy ország, egyegy nép művé szetéből. Akadtak kivételek is, ezek közé tartoztunk mi, magyarok. Ugyanis a mi kultúránkból csak bizonyos áttételeken keresztül kaptak ízelítőt a résztvevők, a sportcsarnok tízezres közönsége. A produkció címe: Magyar tsárdás - tssel. Ne tessék kétségbe esni, nem a szokásos kettőt jobbra, kettőt balra elnevezésű tánc egyszerű bemutatását láthattuk, hanem egy olyan, törvényben is jelzett, illetve ebben a törvénymódosításban is jelzett instrumentális műsorszámot, melyhez az ismert balettszerző, Delivée kész ített koreográfiát. Az előadók sem magyarok voltak, s ahogy megállapítottuk mi, magyarok, csárdás helyett palotást táncoltak. Persze, tudom, ennél több is veszett Mohácsnál, de azért nem mehetünk el szó nélkül e mellett a jelenség mellett. Mit is akarok mo ndani? (Dr. Szabó Zoltán: Kezdd el!) El is kezdem. Először is azt, hogy minden nép a saját maga módján képes bemutatni a legigazabban, a leghibátlanabbul kultúráját. A közvetítők többnyire nem érzik zsigereikben a részleteket, ezért interpretációik is másr ól szólnak, mint az eredeti művek. Ezért sem tartom én magam szerencsésnek a törvény ilyen irányú módosítását. Pontosabban akkor érdemes egy ilyen jellegű módosítást végrehajtani, ha az előttünk lévő törvényjavaslat részletesebben kifejti, hogyan lehet elk erülni az általam is jelzett hibákat egy alkotás interpretációja során. Az előttünk lévő törvényjavaslattal kapcsolatban olyan érzései támadnak az embernek, hogy az Európai Bizottság kifogásait igyekszik megkerülni, és istenigazából egy ilyen “nesze semmi, fogd meg jól” elnevezésű módosítást kezdeményez. Nem mondom, ez a megoldás is szerencsés lehet vagy szimpatikus lehetne, hiszen az egészet fel lehetne fogni úgy is, hogy ezt a nemzeti kultúra védelmében teszi, de ha konkrétan vizsgáljuk, akkor valójában e z sem igaz. Maga a stuttgarti példa is igazolja, és emellett a közelmúltban játszott olaszmagyar koprodukcióban készült A Pál utcai fiúk példája is azt jelzi, hogy akkor célszerű a törvényjavaslatban jelzett irányban felhígítani a műsorszolgáltató kötelez ettségeit, ha a produkció értéke ezzel nem csorbul, sőt javul. Merthogy akárhogy is csűrjükcsavarjuk, mégiscsak az lenne a cél, hogy a műsorszolgáltatók színvonalas és hiteles műsorszámokkal rukkoljanak elő. Tisztelt Képviselőtársaim! A médiatörvény úgyne vezett kétharmados törvény, ezért természetes, hogy nagyon ritkán mernek hozzányúlni a politika szereplői, mert félnek attól, hogy az esetleges módosításoknak nem lesz támogatottságuk. Talán sikeresebb és szerencsésebb lehetne a törvény megváltoztatása, ha azokra a részletekre terjedne ki, amelyeket az elmúlt időben a törvény súlyos
