Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 11 (149. szám) - A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvényt módosító 2002. évi XX. törvény jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - BALOGH LÁSZLÓ, az MDF képviselőcsoportja részéről:
3309 Fidesz képviselői mondták el, hanem én mondtam el azon a bizonyos négypárti ülésen és a szakbizottsági vitán. De ugyanúgy, ahogy akkor nem figyelt Szabó képviselő úr, most sem figyel, de reméljük, hogy a jegyzőkönyvben majd e l tudja olvasni. Ugyanakkor viszont azzal szeretném kezdeni a hozzászólásomat, hogy őszintén és tiszta szándékkal szeretném megköszönni a Hornkormánynak azt, hogy kétharmados többség birtokában volt olyan bá tor, hogy kompromisszumos médiatörvényt fogadott el, az akkori ellenzéki pártok majd mindegyikének támogatásával. Ez egy bátor lépés volt. Ennek a bátor lépésnek legalább a fele bátorságát kellene a mostani kormánynak is birtokolnia ahhoz, hogy hozzálássun k az előttünk álló feladatok megoldásának, hiszen vitathatatlan, hogy a médiatörvény elévült bizonyos szakaszokban, és megérett a módosításra. De a jelenlegi törvénymódosítás, amely előttünk van, ha egy hasonlattal kellene jellemeznem, akkor azt mondanám, hogy körülbelül ott tartunk, amikor a Titanic elhagyta a jéghegyet, és a kapitány kiadta a parancsot az egyik matróznak, hogy fényesítse már ki a kapitányi kabin kilincsét. Körülbelül ennyit ér a magyar média rendszerében ez a mostani javaslat. Miért is? N em sikerült meggyőzni minket az előttünk szólóknak sem és a szakértőknek sem, hogy valós hátrány érné Magyarországot, ha a jelenlegi jogszabály így maradna, ahogy most van. Itt arról beszéltek az előttem szólók, hogy a magyar média szereplői mennyi pénztől estek el, mert a pályázatok nem voltak sikeresek. Egyetlenegy példát nem hallottunk, melyik producer mennyivel pályázott, és erre hivatkozva miért nem kapta meg. Ugyanakkor a bizottság előtt a szakértők bizony elmondták, hogy ez nem egy hivatalos felszólí tás Magyarország felé, hogy módosítanunk kell ily módon ezt a törvényt, hanem kis túlzással Brüsszelben a folyosói beszélgetések során valaki felhívta a magyarok figyelmét, hogy ejnyebejnye, ha ezen nem változtattok, abból esetleg majd baj lehet valamikor . Mi úgy gondoljuk, hogy ennél sokkal többet ér, hogy valamilyen formában igen, felvállalva, a magyar gyártású filmek kvótáját, a törvényben bent tartsuk. Szeretnénk is bent tartani addig, ameddig lehet, amíg rá nem kényszerítenek minket arra, hogy vegyük ki. Ennek ellenére szeretném felidézni a képviselőtársaimban azt a bizonyos esetet, amikor az Orbánkormány alatt az akkori kormánypártok benyújtottak egy jogharmonizációs médiatörvénymódosítást, nem holmiféle magyar kvótákról meg EUs elvárásokról, hanem a mindennapjainkról szóló törvénymódosítást, mindannyiunk gyerekeiről szóló törvénymódosítást, magyarul a kiskorúak védelmét előtérbe helyező törvénymódosítást, és ezt az akkori ellenzék, kétharmad ide, kétharmad oda, bár azt mondta, hogy mindennel egyeté rt, de nem hajlandó megszavazni. Miért is? Csak. Mi úgy gondoljuk, hogy mi nem azt mondjuk most, hogy csak, nem szavazzuk meg, hanem egyrészt nem tartjuk bizonyítottnak azokat az aggályokat, amelyeket a kormánypártok megfogalmaznak, és amelyeket az apparát us megfogalmaz, ugyanakkor kinyilvánítottuk azt a szándékunkat, hogy hajlandóak vagyunk egy átfogó, mindenre kiterjedő médiatörvénymódosításban partnerként részt venni, minden előfeltétel nélkül. És ezt nemcsak a Magyar Demokrata Fórum mondta, hanem azon a négypárti megbeszélésen, ha jól emlékszem, a másik ellenzéki párt is ugyanilyen álláspontot képviselt. De miért is kell foglalkoznunk a médiatörvény módosításával? Természetesen azért kell ezzel foglalkoznunk, mert a magyar média rendszere bizony válságb an van, és amit itt Szabó képviselő úr emlegetett és a Fidesz számlájára írt, és most újra elmondom, hogy azt én mondtam azon a bizonyos bizottsági ülésen, mert az Európai Unióban példátlan módon, egyetlen példát sem tud rá mondani a kedves képviselő úr, M agyarország az egyetlen, ahol a közmédia finanszírozása kormányfüggő. Ma Magyarországon a médiafinanszírozás - a médiatörvényt is megsértve - kormányfüggő. Mi azt mondtuk, hogy nem a Titanic kapitányi kilincsét kell fényesre pucolni, hanem meg kell menteni a Titanicot, hogy ne menjen a jéghegynek, ha lehet. De úgy látszik, hogy önök úgy gondolják, hogy inkább menjen a jéghegynek, és jöjjön, aminek jönnie kell. Merthogy most hogy is állunk, tisztelt képviselőtársaim?
