Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 23 (125. szám) - Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
326 Módosító indítványomban arra hívtam fel a figyelmet, hogy ezt az általános elvet ne vegyük figyelembe, amikor az osztatlan közös földtulajdonról beszélünk, azért, mert a 1 213 éves kudarccal végződött tulajdoni szétírás is azért nem sikerülhetett, mert ezek a közös tulajdonosok valamilyen oknál fogva nem tudtak egységes, közös nevezőre jutni, mert valamilyen érdekellentét volt közöttük. (17.00) Sőt, ami a napi gyakorlatot s ok esetben visszatükrözte, elhaláloztak, öröklés nem történt, nem vezették végig az utódok az örökléseket, valamint külföldre távoztak, és külföldön nem fellelhetőek az osztatlan közös tulajdoni földrészek egyes résztulajdonosai. Ebben a szituációban úgy é rzékelem, hogy az osztatlan közös földtulajdon esetére nem lehet érvényes a tulajdoni közösség által kijelölt adóalany megnevezése. És az sem lehetséges, hogy egyvalakire rásózzuk, hogy kérem szépen, most már ön az adóalany. Mert a törvénytervezet gyakorla tilag ezt írja elő. Ezért az indítványom arról szól, hogy az osztatlan közös földtulajdon esetére ne ezt az elvet alkalmazza a törvény, hanem ettől eltérően, mindegyik tulajdonos adóalanynak számítódjék. Az osztatlan közös földtulajdonok döntő többsége bér leti formában kerül megművelésre, nem is biztos, hogy valamelyik tulajdonos lesz a bérlő, sok esetben egy teljesen kívülálló, nem érdekelt fél lesz a bérlő. Nehezen tudom elképzelni, hogy adóalannyá minősítsük azt az egy személyt, aki mondjuk, a legnagyobb tulajdonrésszel rendelkezik, vagy pedig nehezen tudom elképzelni, hogy a tulajdonosi közösség összeül, és amit 13 évig nem sikerült nekik megoldani, tehát a szétírást, most mégis valamiért közös nevezőre jutnak, és kineveznek maguk közül egyvalakit, aki a dóalany lesz. Most mindenki tudja, hogy aki adóalany, annak elég komoly felelőssége van az adóhatóság előtt, és azzal szemben viselné az összes tulajdonostárs adóügyi problémáját. Ezt egyszerűen elképzelhetetlennek tartom, és óriási felelőtlenségnek a korm ány részéről, hogy ezt az osztatlan közös földtulajdonosok esetére is általános érvényűnek szeretné betudni. Ezért, mint említettem, az indítványomban arra tettem javaslatot, hogy mentesítsük az osztatlan közös földtulajdonosokat az egyszemélyi kijelöléstő l és a közös tulajdoni képviselettől mint adóalanyt, hanem mindenki egyenként legyen adóalany, még akkor is, ha ez esetleg az adóhatóságnak többlet adminisztratív terhet okoz. Ehhez kérném szépen a képviselőtársak támogatását, a kormány támogatását is első sorban, mert az érthetően motiválja a jelenlegi baloldali többség, képviselőtársaim akaratát is. De egyelőre a kormány ezt az indítványt nem támogatta, és ennek következtében a bizottságok egyike sem támogatta. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellen zéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, a Fidesz képviselőjének. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Sietek támogatni Font Sándor képviselő úr javaslatát. O lyan világos és egyszerű dologról van szó, nevezetesen arról, hogy embereket felelőssé tenni dolgaikért, vagyonukért, cselekedeteikért. A tulajdon - jó, ha figyelmeztetjük magunkat , a tulajdon egy intézmény, egy institúció, amely szervezi a társadalmat, a gazdaságot, a politikát, és minél inkább a tulajdon azonosul azzal a személlyel, illetve a személy azonosul azzal a tulajdonnal, annál inkább megjelenik a felelősség. Font Sándor képviselő úr érvelése annyira nyilvánvaló, hogy nem is kívánom újra bizonyí tani, hanem engedtessék meg, hogy hozzátegyek valamit. Azt hiszem, képviselő úr nem gondolja azt, hogy felelőtlenség a kormány részéről; én inkább úgy fogalmaznám, kicsit több jó szándékot tulajdonítva ennek a kormánynak, hogy valamiféle felületesség. Úgy gondolják, hogy kevesebb lenne a tennivaló, ha megmarad a dolgoknak ez a közös kezelése. Bár e tekintetben nem is lényeges, hogy melyikünk fogalmazása pontosabb és így alkalmasabb. A valóság az, hogy itt valóban módosításra van szükség. Jobb lesz a törvény , amit hozunk, ha ez a módosítás belekerül.
