Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 23 (125. szám) - Dr. Dávid Gyula (MSZP) - az igazságügy-miniszterhez - “Miről szól az Alkotmánybíróság döntése?” címmel - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. DÁVID GYULA (MSZP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. BÁRÁNDY PÉTER igazságügy-miniszter:
303 Dr. Dávid Gyula (MSZP) - az igazságügyminiszterhez - “Miről szól az Alkotmánybíróság dönté se?” címmel ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Dávid Gyula, az MSZP képviselője, kérdést kíván feltenni az igazságügyminiszternek: “Miről szól az Alkotmánybíróság döntése?” címmel. Képviselő urat illeti a szó. DR. DÁVID GYULA (MSZP) : Tisztelt Országgyűlés! Tiszte lt Miniszter Úr! Az elmúlt héten, február 16án az Alkotmánybíróság határozatot hozott a legfőbb ügyész interpellálhatóságával kapcsolatosan. Országgyűlésünkben sajnos egyre gyakrabban kerül sor mindkét politikai oldal képviselői részéről olyan interpellác ióra, amikor a legkülönbözőbb kérdésekben fordulnak a legfőbb ügyész úrhoz magyarázatért. Ezek a meghallgatások - ugyancsak sajnálatosan - az elmúlt hónapokban többnyire úgy végződtek, hogy az interpelláló képviselő valamilyen indokkal nem fogadta el a főü gyész úr válaszát. Az ilyen esetekben kötelező parlamenti szavazás egy szélesebb kör számára biztosítja annak a lehetőségét, hogy az interpelláló képviselővel ellentétben mégis elfogadja a választ. Azonban ha ez a nagyobb véleményt alkotó kör sem találja j ogilag, logikailag vagy erkölcsileg megfelelőnek a választ, úgy sajnos - és az utóbbi időben egyre gyakrabban történt ez - nem szavazatával maga is az elutasítás álláspontjára helyezkedik. Mindezek a folyamatok áttételesen kihatnak mindennapi politikai éle tünkre is. Az ellenzék az elmúlt héten azt hangoztatta, hogy a legfőbb ügyész nem is interpellálható. Az én olvasatomban az Alkotmánybíróság 383/G/2003. számú határozata ilyet nem mondott ki. Az alkotmánybírósági határozat 1. pontjában azt emeli ki, hogy a z alkotmány 27. §a alapján a legfőbb ügyészhez intézett interpelláció minden, a legfőbb ügyész feladatkörébe tartozó ügyre irányulhat, így a jogalkalmazás körében egyedi ügyekben meghozott döntésekre is, illetve a foganatosított intézkedésekre is. Termész etesen az adott ügy jellegéből fakadó titkos, bizalmas vagy az ügyészi feladat ellátásának sikerét veszélyeztető tényekről nem lehet kérdezni a főügyész urat. Úgy ítélem meg, hogy az eddigi parlamenti főügyészi meghallgatások során a kérdések többnyire egyegy konkrét ügy ügyészségi kezelési módjára és gyakran a bírósági megmérettetés elmaradásának az okára, okaira vonatkoztak. Az igazságügyminiszter úr véleményét kérem, ő hogyan értelmezi ezt az állásfoglalást. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr . Wekler Ferenc) : A kérdésre Bárándy Péter igazságügyminiszter úr válaszol. DR. BÁRÁNDY PÉTER igazságügyminiszter : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az Alkotmánybíróság múlt heti döntése úgy körvonalazható, hogy kibontotta és pontos an leírta azt, amit a jogszabályból eddig is kiolvashattunk. (15.20) Az Alkotmánybíróság a legfőbb ügyészre vonatkoztatva, annak politikai, közjogi felelősségét körvonalazta, és kimondta, hogy a legfőbb ügyész nincs senkinek, semmilyen szervnek, tehát a pa rlamentnek sem alárendelve. Ezt eddig is tudtuk. Ugyanakkor azt is kimondta, hogy a parlament, az Országgyűlés a legfőbb ügyészt kérdezheti, interpellálhatja. Azt is megállapította, hogy a legfőbb ügyésznek alkotmányos kötelezettsége a megjelenés, a válasz adás és a beszámolás. Amennyiben ezt nem teszi meg, úgy alkotmányos kötelezettségének nem tesz eleget, úgy nem tesz eleget az ügyészségi szolgálati viszonyról szóló törvénynek, és ez természetesen magával vonhatja az államelnök és az Országgyűlés megfelelő intézkedését.
