Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 4 (147. szám) - A nemzeti környezetvédelmi program 1997-1998. évi végrehajtásának helyzetéről szóló jelentés; a nemzeti környezetvédelmi program 1997-1998. évi végrehajtásának helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat; a nemzeti... - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. KIS ZOLTÁN környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
2999 jegyezni, hogy ebb en az időben négy új nemzeti park is létrejött: a DunaIpoly, a Balatonfelvidéki, az Őrségi és a KörösMaros Nemzeti Park. Ezek nemcsak védettségi szinten, hanem most már a tíz nemzeti park meglétével, amik az egész országot behálózzák, új feltételrendsze rt, új védelmet és nem utolsósorban egy olyan környezetiökológiai egység fenntartását biztosítják, amely az ember és az állat- és növényvilág harmóniáját megtartja, fenntartja, és hozzájárul a következő nemzedék környezettudatos neveléséhez is. (13.20) Me g kell mondani, hogy a hulladékgazdálkodás területén vannak elmaradások. Itt nemcsak a pénzügyi feltételrendszerről kell szólni, hanem bizony még magáról a szemléletről is. Amikor szűkítjük, és azt mondjuk, hogy nem lehet ez az ország a szemétdombok ország a, regionális hulladékkezelő programokat indítunk el - jelen pillanatban is 12 van folyamatban, az elmúlt időszakban 15 ilyen rendszer részben már be is fejeződött , akkor azt látjuk, hogy még mindig arra gondolnak az emberek, hogy egyegy ilyen hulladékk ezelő rendszer bizony egy óriási szemétdomb, és nem foglalkoznak azzal, hogy itt a hulladék előminősítése történik, nem jön számba az, hogy egy olyan alapanyag újrahasznosítására kerül sor, ami a lerakás, a megsemmisítés ezen legrosszabb formáját csökkenti , és az európai uniós sztenderd és a magyar érdek is az, hogy a belátható jövőben egynegyedénél ne legyen több az az hulladékmennyiség, amely nem kerül újrahasznosításra vagy komposztálásra, illetve hőhasznosítással megsemmisítésre. A legfőbb cél azonban a hulladékkibocsátás csökkentése. Ebben az időszakban számos olyan jogszabály jelent meg, amely súlyosan szankcionálja a többlethulladékkibocsátást, és nem árulunk el titkot, ha azt is előrevetítjük, hogy a következő évtől kezdődően még inkább nagyobb terh elésnek tesszük ki azon gazdálkodókat, akik a hulladékkibocsátási mennyiség növelésével kívánják gazdasági érdekeiket elérni. A települési hulladékgazdálkodáshoz kapcsolódó programoknak, intézkedéseknek köszönhetően 196 települést ellátó hulladéklerakókap acitás épült. Elindult 350 települést ellátó lerakó építése, és ez most már 3,5 millió lakost közvetlenül el is ér. A szervezett gyűjtés hat év alatt 73,2 százalékról 90 százalékra nőtt, ami azt jelenti, hogy Magyarországon gyakorlatilag minden olyan házta rtás, amely településen belül található, már a szervezett hulladékgyűjtésben ott van, de még nincs ott az úgynevezett szelektív hulladékgyűjtésben. Itt a következő hatéves program az, ami az elérhetőséget valamennyi településen a szelektív gyűjtésre biztos ítani fogja azzal, hogy itt ugyancsak annak, aki ezt igénybe veszi, különböző többletvállalásai vannak, mert egyszerűbb a hulladékot ömlesztve egy nagy kukába berakni, mintsem azt előkezelve, szelektíve gyűjtve, ne adj' isten, 300400 méterre el is vinni. Azt hiszem, egyébként itt jó úton járunk, és elsősorban a fiatalabb generációnál igen jó a fogadtatás. Ha másként nem, a nemzetközi közösségi elismerések is bizonyítják ezt a hat évet azzal, hogy Budapest lesz a helyszíne az európai környezetvédelmi és egé szségügyi miniszterek ötévenkénti találkozójának. Ez elismerése az ország korábbi, most már nyolcadik éves erőfeszítéseinek, és igazán bizonyítja azt, hogy komolyan vesszük valamennyi, a programban meghirdetett akciót, valamennyi olyan programot, amelynek finanszírozása most már ettől az évtől részben még a korábban kifutó, úgynevezett ISPAprogramból, részben pedig az új, rendelkezésünkre álló európai uniós pénzügyi források közül a kohéziós alapból és a strukturális alapokból lesz elérhető. Tisztelt Orszá ggyűlés! Az első nemzeti környezetvédelmi program egy korábban mostohán kezelt területet próbált a helyére emelni. El kell ismernünk: ez nem mindig és nem mindenben ment könnyen. Megnövekedett az emberek és az őket képviselő politikusok környezet iránti ér zékenysége, újabb és újabb szempontok, igények merültek fel, így elmondhatom, hogy bőven maradt feladat, javítanivaló és nem utolsósorban gazdaságipénzügyi igény is arra, hogy a második környezetvédelmi program megvalósulhasson, amely az akcióprogramok so rában már más struktúrát képvisel, mint a most tárgyalt és a kétévenkénti beszámolókkal ideterjesztett első.
