Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 4 (147. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY egészségügyi, szociális és családügyi miniszter:
2952 Unióban vagyunk - a túlmunka vállal ásának a lehetősége és annak a fedezete is ebben kellene hogy benne legyen. Aztán volt még egy nagy üzenet az önkormányzati választások előtt, hogy több pénzt az önkormányzatoknak, több pénzt az embereknek. Ebből annyi valósult meg, hogy nőttek a többlette rhek, az energia- és egyéb árváltozások miatt a fenntartó tulajdonosok csőd közeli helyzetbe kerültek, egyre több a rendezetlen intézmény. Például Székesfehérváron egy nagy forgalmú rendelőintézet eladása mellett döntött az önkormányzat, mert nem tudja fen ntartani, és majd kivándorolnak a zsúfolt kórházi rendelőintézetbe a nyugdíjasaink, hogy ellássák őket. Köszönöm a figyelmet. Hát ennyit a káoszról és a kilátástalanságról. (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. A kormány n evében Kökény Mihály miniszter úr kíván válaszolni. Önt illeti a szó. DR. KÖKÉNY MIHÁLY egészségügyi, szociális és családügyi miniszter : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Ú r! Olyan nagyon nem vagyok meglepve, hogy az uniós csatlakozási ünnep után alig négy nappal meglehetős egyoldalúsággal és sötét színekkel ábrázolja a magyar egészségügy helyzetét. Én ezt tartom több mint furcsának, mert az ellentmondásokkal együtt értékeke t viszünk az Európai Unióba. Nem felel meg a valóságnak, hogy a Medgyessykormány első két esztendejében nem foglalkozott az egészségüggyel, nem haladtak előre a dolgok. A rendelkezésemre álló rövid időben természetesen nem tudok mindenről szólni, de azért azt - ha ön már azzal kezdte, hogy mi volt az örökség - nem feledhetjük el, hogy kaptunk egy teljesen kiüresedett gyógyszerkasszát, és a gyógyítómegelőző ellátás költségvetési hiányát is azonnal pótolni kellett, még 2002 közepén. Ha az örökül hagyott, a gyógyszergyártókkal az ön hivatali utódja által kötött megállapodást végrehajtjuk, akkor ma lényegesen magasabbak lennének a gyógyszerárak. Így is, mivel a tárgyalásaink több alkalommal nem vezettek eredményre, döntést kellett hozni arról, hogy kinek az ol dalán állunk, és mert a kormány úgy gondolta, hogy a betegek és a nyugdíjasok oldalán áll, az árbefagyasztással egyidejűleg 15 százalékos térítésidíjcsökkentést is elrendelt. Ennek az ismeretében történnek most tárgyalások annak érdekében, hogy a gyógysze rpiaci rendtartásról őszre egy olyan törvény szülessen, amely az uniós normákkal is összhangban kiszámíthatóságot jelent a gyógyszerpiacon. De az az örökség, amiről a képviselő úr gyógyszerügyben beszélt, meglehetősen negatív volt, nagyon kusza viszonyokat örököltünk. Azt csak a rend kedvéért jegyzem meg, hogy az ön hivatali utóda, Mikola miniszter úr az árréseket inkább kurtította, befékezte. Tavaly ősszel a Medgyessykormány nagyon nehéz körülmények között nyúlt ehhez hozzá pozitív értelemben. Egyébként e meltünk a szív- és érrendszeri gyógyszerek társadalombiztosítási támogatásán, van olyan csontritkulás elleni szer is, amely azóta már százszázalékos támogatásban részesül. De az kétségtelenül igaz, hogy a lakossági és társadalombiztosítási gyógyszerkiadáso k növekedését meg kellett állítani, mert ha így maradt volna, akkor sem az emberek, sem az adó- és járulékfizetők ezt nem tudnák finanszírozni, és nem jutna elég pénz a gyógyító egészségügy működtetésére sem. Ön szóba hozta az orvosi túlmunka kérdését. A M edgyessykormány által javasolt törvényben - amit azóta elfogadott az Országgyűlés - az önkéntesen vállalt túlmunka díját 50 százalékkal emeltük, és a túlmunka a magyar munkajogban egészen egyedülálló módon a nyugdíjszerzés szempontjából május 1jétől szol gálati időnek számít. Ön valami rejtelmes pénzkivonó szerkezetről beszélt. Azt gondolom, hogy egy meg sem született kormányzati döntést kár bírálni, de hozzáteszem, hogy a tervezet alapjául szolgáló modellt az előző ciklusban az ön pártja is lelkesen támog atta. De miért baj az, ha arra törekszünk, hogy növekedjen az egészségben töltött éveink száma, hogy költséghatékonyabb és racionálisabb legyen az ellátás, hogy tisztább és átláthatóbb viszonyok legyenek? (9.40)
