Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 3 (146. szám) - A családon belüli erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - GUSZTOS PÉTER (SZDSZ):
2910 a vitát. Egy olyan vitát, amikor a parlamenti képviselők azt csinálják, ami a dolguk: egy fontos társadalmi kérdésről vitatkoznak - liberálisok, konzervatívok, szocialisták , feltételezve azt, hogy a másik jó szándékkal közelíti meg ezt a kérdést, és javítani szeretne a helyzeten. Én három dologhoz szeretnék még itt hozzászólni. Az egyik egy szemléleti kérdés, a másik egy generális dolog, hogy mi van a joggal való visszaéléssel, a harmadik pedig mindaz, ami kimaradt ebből a törvényből. Ezek elő tt egy mondatot engedjenek meg nekem. Több képviselőtársam utalt arra, hogy nincsenek adatok, nem biztos, hogy tudjuk, milyen jelenséggel állunk szemben. Azt gondolom, hogy ugyan hatástanulmányok és szociológiai kutatások erről a jelenségről vannak korláto zottan - és azért korlátozottan, mert itt tényleg nagyonnagyon komoly a látencia, nagyon nehéz vizsgálni ezt a jelenséget , van azonban néhány olyan adat, ami egészen egyértelmű, ezeket a bűnügyi és a halálozási statisztikákban megtaláljuk. Ha megnézzük azt, hogy hetente, havonta hány ember hal meg Magyarországon családtagja, hozzátartozója bántalmazásának következményeképpen, és közöttük hány gyerek van, akkor ezek az adatok, amelyek a családon belüli erőszak megelőzéséről és hatékony visszaszorításáról szóló országgyűlési határozatban, ebben a stratégiai jellegű határozatban szerepelnek, elegendőek kell legyenek arra, hogy meggyőzzenek bennünket arról, hogy itt bizony szükség van a jogalkotó fellépésére. Egy szemléleti kérdést említettem, ez pedig a médi a szerepe, illetve a média és a családon belüli erőszak egymáshoz való viszonya. Azt gondolom, hogy teljesen természetes dolog, hogy minden jóérzésű ember felháborodik azon, hogyha egy tévéműsor arról szól, hogy, mondjuk, az anyák kompatibilisen kicserélhe tők egymással, és minden jóérzésű ember azt gondolja, hogy veszélyes a gyermekek lelki fejlődésére, ha ezt látják a televízióban, hogy az anyukákat ki lehet cserélni egymással. Engem is felháborított és felháborít ez a műsor, ezzel együtt liberális politik usként nem gondolom azt, hogy az államnak kellene megmondania azt, hogy mi az, ami felmegy a felháborodásnak addig a határáig, amit már tiltani kellene. Én ugyanígy felháborodtam akkor, amikor embereket arra kényszerítettek - idézőjelbe téve, mert persze m aguktól vállalták , hogy rothadó húst egyenek, pusztán azért, hogy bent maradjanak egy játékban. Én ezt is az ember hasonló megalázásának tartom, mégsem gondolom azt, hogy a kormánynak, az államnak kellene fellépni televízióműsorok betiltása érdekében. It t az egyéni felelősség kellene hogy működjön. Azt is felháborítónak tartom, hogy közpénzből támogatunk olyan valóságshowt, ahol éppen, mondjuk, a családon belüli erőszak egy elfogadott, természetes jelenségként jelenik meg, ahol a szereplők vígan beszélne k arról, hogy ezt a szokást gyakorlatilag otthonról hozták, ezért náluk is egy bevett jelenség. Konzervatív képviselőtársaim többször elmondták azt a gondolatmenetet, amely szerint a családon belüli erőszak pusztán a médiának vagy elsősorban a médiának a j elenlegi állapotára, a médiának a romboló hatására lenne visszavezethető. Nem kizárólag, hanem azt mondják - ha jól értettem , hogy nagyon nagy szerepe van ebben a médiának, és lefestenek egy általános erkölcsi válságot, a család erkölcsi válságát, amire a média még jól rá is erősít. Azt gondolom, hogy ezek lehetnek létező jelenségek, ezekről lehet vitatkozni, vannak szociológusok, akik azt mondják, hogy a család, amióta család, azóta produkált minden egyes korban a kornak megfelelő válságtüneteket. (21.20 ) De a családon belüli erőszakot én nem vezetném vissza pusztán vagy kizárólag, vagy leginkább erre a tényezőre, hiszen a családon belüli erőszak leginkább egy feudális, patriarchális szokásrendszerből és szemléletből fakad, ez a családtagoknak, a hozzátar tozóknak a tulajdontárgyként való kezelése, ami sajnos a modern korban, a modern társadalmakban is létező jelenség. Ennek pedig semmi köze nincsen ahhoz, hogy mit mutat a mai média, mert ez a jelenség évtizedekkel, évszázadokkal ezelőtt valószínűleg hasonl óan vagy még erősebben jelen volt. Azt mondta az éppen elnöklő Harrach Péter képviselő úr, hogy a családon belüli erőszak leginkább deviáns emberek problémás kapcsolatainak sajátja. Ha jól emlékszem, valahogy így fogalmazott, és ebben minden bizonnyal nagy igazság van. De azért ne felejtsük el azt sem, hogy a családon belüli erőszakot elkövető emberek jelentős részét a környezetük normális, köztiszteletben
