Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 3 (146. szám) - A családon belüli erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (MDF):
2908 Többen elmondták, én is megerősítem, hogy az intézményrendszer teljes mértékben hiányzik, a feladatot pedig, mint ahogyan eddig is tette a kormányzat, az önkormányzatok nyakáb a kívánja rakni. Konkrétan a 115/2003. számú országgyűlési határozat expressis verbis kimondja, hogy az önkormányzatok feladata lesz a krízisintervenciós szállás biztosítása - és ott még találunk több egyéb felsorolást is a feladatok körében az önkormányza toknál. Tehát a kormányzat kifejezett szándéka az, hogy ezt a feladatot, ezt az eléggé komoly és megterhelő feladatot egyértelműen az önkormányzatok felelősségi körébe helyezze. Egyébként maguknak az áldozatoknak a véleménye is megosztott arról, hogy vajon ez a törvényjavaslat alkalmase ennek a valóban súlyos ügynek a rendezésére és megoldására. Én csak egy múlt heti rádióműsort szeretnék ideidézni. Ebben a múlt héten elhangzott rádióműsorban egy áldozat éppen azt mondta el és éppen azt fogalmazta meg, hog y az ő látása szerint a távoltartásnak ez az új intézményrendszere inkább vissza fog ütni, mint hogy hatással legyen a probléma megoldása irányában, a bántalmazó fél a későbbiek során még agresszívebb lehet, és mi történik utána, mit tud tenni a család vag y a házasfél, vagy az otthonban élők. Nem szeretnék abba a vitába részletesen belemenni, hogy vajon férfiak vagy nők vannak többségben az áldozatok között, mert sajnos azt kell mondjuk, hogy szinte mindegy - valószínűleg nem ilyen numerikus megközelítést k ell alkalmazni. Ám képviselőtársaim figyelmébe ajánlom Ranschburg Jenő pszichológus kiváló tanulmányát, amely a múlt évben jelent meg az Élet és Irodalomban. Rendkívül figyelemre méltó tapasztalatokat és adatokat sorol fel ebben a tanulmányban, amelyeket, azt gondolom, nem mellőzhetünk egy ilyen súlyos és ilyen fajsúlyú vitában. Lezsák Sándor képviselőtársam már utalt ezekre a gondolatokra. Mi tehát a megoldás, meglátásunk szerint mi lenne a megoldás? Meglátásom szerint mindenképpen a legkézzelfoghatóbb meg oldás egy pozitív családkép bemutatása és megerősítése, egy egységes nemzeti családstratégia kidolgozása és egy integrált családtámogatási rendszer, amit nem kellene négyévente megváltoztatni, nem lehetne ciklusonként újra és újra megcsapolni és újragondol ni, hanem sokkal inkább továbbfejleszteni kellene ezt a pozitív családképmegerősítést, egy egységes nemzeti családstratégia működtetését és egy integrált családtámogatási rendszer konkrét működtetését. Nem lehet és nem lehetséges erre a valóban rettenetes és bonyolult problémára, mint az otthonon belüli erőszak, anélkül választ és megoldást találnunk, hogy pozitív családképet próbálnánk teremteni, és családstratégiában és koncepciózus családtámogatási rendszer megvalósításában tevékenykednénk együtt és köz ösen. Felelősségekről is szó volt már a mai vitában. Azt gondolom, hogy valóban a médiának, a politikának, a közéleti és közösségi felelősségvállalásnak rendkívüli felelőssége van a társadalmi köztudat, közgondolkodás pozitív alakításában. Tehát azt gondol om, hogy ez lenne az első és legfontosabb, hogy ebben tudjunk hatékonyan előrelépni. (21.10) A nevelésről is volt szó. Én is szeretném ezt aláhúzni még egyszer, hogy rendkívül nagy kihívás előttünk az, hogy az egyébként - talán mondhatom mindannyiunk nevéb en - jól működő magyar oktatási rendszerbe bele kellene építenünk, úgy is fogalmazhatnánk, egy erkölcstan tantárgyat, de millió és egyféleképpen lehetne megfogalmazni. Elképzelhetetlen az, hogy gyermekek, fiatalok ezerszámra úgy nőnek fel a magyar oktatási rendszerben, hogy semmiféle olyan jellegű nevelést, olyan jellegű segítséget nem kapnak, ami kifejezetten a közösségi erkölcsre, illetve a családi életre nevelést szorgalmazhatná. Kedves Képviselőtársaim! A konkrét költségvetési támogatásról is kellene be szélni. Megítélésem szerint a költségvetési támogatás mindig tükrözi egyegy kormányzatnak, a mindenkori kormánynak ez irányú filozófiáját és értékrendjét. Tehát azt gondoljuk, hogy rendkívül fontos lenne az, hogy a mindenkori állami költségvetésben évről évre valóban legyen meg az a konkrét költségvetési háttere ezen intézményrendszer létrehozásának, ezen társadalmi közgondolkodás pozitív változtatásának,
