Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 3 (146. szám) - Lezsák Sándor (MDF) - a külügyminiszterhez - “Mit tesz a tárca egy újabb cianidszennyeződés elkerülése érdekében?” címmel - LEZSÁK SÁNDOR (MDF): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter:
2824 LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : ...elkerülje Magyarországot. Köszönöm. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Önöknek viszont három perc áll rendelkezésre az interpelláció elmondására - feltehetően a miniszter úr megkapta írásban. Megadom a szót Kovács László külügyminiszter úrnak válaszadásra. Miniszter úr! (Jelzésre:) Kérném szépen a miniszter úr mikrofonját bekapcsolni! (Megtörténik.) Öné a szó, miniszter úr. KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! T isztelt Képviselő Úr! A képviselő úr aggodalmát és így interpellációját is teljesen érthetőnek és jogosnak tartom, köszönöm a felvetést, mert valóban, Magyarország földrajzi helyzetéből következik, hogy több szomszédja viszonylatában is alvízi országnak sz ámít, tehát ki van téve a folyók szennyeződésének, ennek veszélyének. Ezt érzékenyen kell figyelnünk, és a kormány ezt is teszi: figyelemmel kísér minden ezzel kapcsolatos hírt, minden ezzel kapcsolatos fejleményt. (Folyamatos zaj.) Annak idején az ön álta l is említett tiszai cianidszennyeződésnek volt két fontos tanulsága: az egyik, hogy Romániában az ökológiai gondolkodás bizony, csakúgy, mint a modern környezetvédelmi eljárások alkalmazása, messze nem meghatározó szerepű, és az is kiderült, hogy ilyen es etben a két ország között a konzultációs és vitarendezési mechanizmus sem kielégítő. Mi Iliescu elnök 2003. szeptember közepi látogatását használtuk fel arra, hogy valamiféle áttörést érjünk el, mindenekelőtt azt, hogy a 2000ben hatályba lépett környezetv édelmi egyezményben szereplő környezetvédelmi vegyes bizottság végre megalakuljon, mert 2000től erre valamilyen okból nem került sor. (14.40) 2003. szeptember 16án az elnöki látogatáshoz kötve végül is a vegyes bizottság megtartotta alakuló ülését, és el kezdett működni a két miniszter vezetésével. Ugyancsak ekkor, 2003 szeptemberében született egy egyezmény a határvizek védelméről, amelyben szerepel a kárfelelősség megállapításának módja és a nemzetközi vitarendezési mechanizmusok alkalmazása is. Előnye e nnek az egyezménynek, hogy területi hatálya igen kiterjedt, így például a Tisza gyakorlatilag egész romániai vízgyűjtő területére kiterjed, tehát a magyar kormánynak jogalapja van ezt is figyelemmel kísérni, és a szükséges lépéseket mindig megtenni. Az ön által az interpellációban említett verespataki bányászati tevékenység és a tározó terve 2002 nyarán került nyilvánosságra, és azóta a kormány többször is kért tájékoztatást a román féltől. Sőt, jeleztük magyar és nemzetközi szakemberek bevonásának szüksége sségét, és jeleztük a veszélyt az Európai Unió brüsszeli Bizottsága felé is. Legutóbb március 16án a Külügyminisztérium illetékes helyettes államtitkára bekérette Románia budapesti nagykövetét, és tájékoztatást kért, amelyet két héttel később Mircea Geoan a román külügyminiszter magyarországi látogatása alkalmával adott meg. Ő hangsúlyozta, hogy a román kormány tudatában van a kérdés érzékenységének, és döntést csak nagyon alapos megfontolás után fognak hozni. Elmondta, hogy semmilyen engedélyt nem adtak ki , az építkezés ennek következtében nem kezdődött meg. Majd ezt követően a román környezetvédelmi miniszter Persányi Miklós miniszter úrhoz írt levelében is hangsúlyozta, hogy nem adtak ki építési engedélyt, sőt, ilyen engedélyezési eljárás folyamatban sinc s. Persányi Miklós miniszter kollégám egyébként látogatást tervez Romániába és az adott térségbe is, hogy személyesen is meggyőződjön a fenti állítások valóságtartalmáról. Mindenesetre a képviselő úr felvetését, még egyszer hangsúlyozom, jogosnak, indokolt nak tartom, és szeretném megerősíteni, hogy a kormány az ügyet figyelemmel kíséri. Kérem válaszom elfogadását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
