Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 3 (146. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ):
2806 Ez természetesen nem következik be automati kusan és magától, mert valóban rajtunk múlik, hogy sikeresek leszünke ebben. Rajtunk múlik egy nagyon kemény versenyhelyzet körülményei közepette; és rajtunk múlik azért is, mert mindezt pályázati rendszerben kell tudnunk megvalósítani. Éppen ezért van je lentősége annak, hogy találjuk ki, milyen Magyarországot is akarunk; milyen fejlődési pályát tudunk felrajzolni az ország számára; melyek azok a területek, amelyeket fejleszteni kívánunk; mi az, amiben azt gondoljuk, hogy az Európai Unióban akár még az élr e is kerülhetünk. Egyáltalán, érdemes lesz majd sokat vitatkoznunk arról, hogyan képzeljük el Magyarország helyét az Unióban, és persze hogyan képzeljük el, milyennek képzeljük el magát az Európai Uniót. Arról is sokat kell majd beszélnünk, hogyan tudjuk k özösen versenyképesebbé tenni Magyarországot, megint csak annak érdekében, hogy ebben a nagyon kemény versenyben, amely elé nézünk, megfelelő módon megálljuk a helyünket. Mint ahogy le vagyunk a tekintetben is maradva, hogy azt megvitassuk, hogy a régiók E urópájában mi a szerepe a magyarországi régióknak, vajon milyen módon tudjuk azokat fejleszteni, és mit kell tennünk annak érdekében, hogy ezek a régiók megerősödve kerüljenek ki ebből a versenyből. A csatlakozás mindezt valóban együtt is jelenti. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Neked!) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Kuncze Gá bor frakcióvezető úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából, “Csatlakoztunk!” címmel. Öné a szó, frakcióvezető úr. KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) : Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma, a Magyarország uniós tagságát követő egyik napon elsősorba n köszönetet kell mondanunk. Meg kell köszönnünk a türelmet, a kitartást és az áldozatvállalást valamennyi honfitársunknak, aki a rendszerváltás kezdetétől a munkájával és a szorgalmával lehetővé tette, hogy a csatlakozás megtörténjen. Ne tévesszen meg ben nünket, hogy ma már milyen természetesnek és szükségszerűnek tartjuk a csatlakozásunkat Európához. Alakulhatott volna másképp is. Ha 198990től kezdve az előző rendszer gazdasági és politikai romjaira nem egy fejlődő országot építünk közösen, ma biztosan nem ünnepelnénk. Ha az elmúlt tizenöt évben a magyar nép nem azoknak a politikai erőknek szavaz bizalmat, amelyek elkötelezettek Európa mellett, ma biztosan a partvonalról néznénk más nemzetek örömét. Ha az elmúlt időszakban azokra a hamis prófétákra hallg attunk volna, akik szerint a gazdasági átalakulás nehézségeit meg lehet spórolni, akik szerint a piacgazdaságnak van alternatívája, akik minden problémára a demokrácia korlátozását ajánlgatják, akkor biztos fejlődés és jólét helyett a szegénység és az elsz igeteltség várna Magyarországra. Nem volt könnyű az elmúlt tizenöt év; eleinte esett az életszínvonal, nőtt a munkanélküliség. Sokan érezhették hiábavalónak a megpróbáltatásokat. Minél közelebb kerültünk Európához, minél több fal omlott le, annál világosab bá vált, hogy a nyugati álom megvalósulása még több munkát, még nagyobb teljesítményt igényel. De most, a csatlakozást követő pillanatban nyugodtan mondhatjuk, hogy megérte. Nem tartozom azon politikusok közé, akik olcsó ígéretekkel szokták áltatni az embe reket. (Derültség a Fidesz padsoraiból, hangok ugyanonnan: Óh!) Ezért nem mondom... - az európai politikai kultúrával kapcsolatban is lesznek majd javaslataim. (Szórványos taps az MSZP padsoraiból. - Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.) Ezért nem mondom, h ogy a csatlakozás másnapján minden vágyunk megvalósul. Azt mondom, hogy a csatlakozás egy új kezdet Magyarország számára: egy olyan útra lépünk, amely egyedül alkalmas arra, hogy a közös célkitűzéseinket elérjük.