Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. április 27 (145. szám) - A családon belüli erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz):
2785 kiléptem a szűk jogi megközelítés kereteiből, most már társadalmi dimenzióban nézem - nem vállalják - és ezt idézőjelben mondom , hogy beleárt sák magukat mások ügyébe. Nem vállalják, mert ez számukra különböző kellemetlenségekkel jár együtt. Nem azért nem vállalják, mert nem pártolnák a tisztességes és védelemre szoruló embert, azért nem vállalják, mert félnek. Azt is mondhatnám, e félelemmel ös szefüggésben van bennük egyfajta kényelmesség, egyfajta konfliktus elkerülésére való törekvés. Ennek kapcsán talán könnyű is lenne vádlólag kimondani a társadalommal, a környezettel szemben azt, hogy közömbösek az emberek, nem elég szolidárisak. Ez megfoga lmazódik, és én is megfogalmazom. De azért én is nagyon óvatos vagyok akkor, amikor ilyen elemzésekbe bocsátkozom, mert azt az embert is meg tudom érteni, aki nem akarja magát kitenni az agressziónak. Nem véletlen, hogy a büntetőeljárásunk fejlődésének a m enetében a tanúvédelem nagyon fontos intézkedést, előrelépést képezett, és olyan intézményt valósítottunk meg a tanúvédelemmel, amelyet pártkülönbségre tekintet nélkül támogatott a Magyar Országgyűlés. De a társadalomban még mindig ott van a kiszolgáltatot tság érzése, az agresszív emberek támadásától való félelem, és ebből adódóan a tartózkodás, a távolmaradás minden olyantól, amelyből következve rájuk nézve hátrányok, különböző sérelmek hárulnának. Ez nagyon nagy probléma. Azt gondolom, ez az egész törvény , amit itt most sokan bíráltunk - még egyszer mondom, azért nem kívánok ilyen bíráló természetű kérdésekkel foglalkozni, mert ezek legnagyobb részt itt elhangzottak , még a legszerencsésebb helyzetet is feltételezve, hogy ez a törvény jó irányban hatna ön magában, a rendelkezéseiben, ha ezt feltételezhetnénk, akkor is abban a közegben, amelyben ennek a törvénynek életre kellene kelnie, nem fog tudni megfelelően hatni. Tehát végig kell gondolnunk azt, hogy egész egyszerűen a viszonyainkon hol és mennyiben ke llene változtatni ahhoz, hogy más társadalmi környezetben működjenek ezek a törvények, és érvényesüljenek a mi törekvéseink az erőszak megfékezésére, a mások zaklatásával, támadásával szembeni védelem biztosítására. Kérem, gondoljanak arra, amikor sajnos a televízióban napnap után családi tragédiákról számolnak be, szinte mindig kísérő kommentárja a híradásnak, hogy a környezetből ezt soha, senki nem hallotta, nem lépett fel, váratlanul történt. Itt valami nincs rendben. Ilyen területen nagyon sokat kellen e tenni, lehet, hogy törvényhozási úton, de nem biztos, hogy csak törvényhozási úton. Én azért szeretnék arra rámutatni, hogy ne essünk abba a hibába, hogy minden problémára úgymond azt a csodaszert kínáljuk fel, hogy majd hozni kell egy törvényt. Lehet, h ogy vannak törvényeink, vannak rendeleteink, csak nincsenek következetesen végrehajtva, vagy azok tökéletesebb érvényesítéséhez nincsenek megteremtve a megfelelő feltételek. Ez természetesen nagyon összetett feladatkört kíván, és fontos feladatokat ró a tö rvényalkotás javítása tekintetében a törvényhozásra, a törvények végrehajtása, érvényesülése és a feltételek megszerzése, biztosítása tekintetében a végrehajtó hatalom fejére, a kormányra. Ennek a gondolatkörnek a további elemeként külön szeretnék rámutatn i arra, hogy gondoljuk bele magunkat annak a rendőrnek a helyébe, aki még töredékében sincs azoknak az eszközöknek a birtokában, mint a bíróságok. Ez a törvény kétféle beavatkozást tesz lehetővé: egy állandóbb jellegűt, a bíróságok részéről tartós távoltar tási rendelkezést tesz lehetővé, illetőleg az ideiglenes távoltartási rendelkezést, melyet a rendőrhatóság kezébe ad. Nem szeretnék annak a rendőrnek vagy rendőrhatósági döntéshozónak a helyében lenni, akinek ilyen környezetben, ilyen konfliktusokban kell döntenie, amikor az adatok megszerzése, megismerése, a történések felmérése ennyi nehézségbe ütközik, mert nagyon fontos, hogy jó döntést hozzon, és ezek a döntések véletlenül se legyenek tévesek, ne érvényesülhessen az a visszaélésszerű magatartás, amelyr ől itt többen, akár a kormánypárti oldalon is beszéltek, vagy erre finoman utalás történt. Tehát úgy gondolom, tisztelt képviselőtársaim, annak leszögezése mellett, amit itt láthattunk - hogy ennek az ügynek a kezelésében az Országgyűlés mind a négy frakci ója, amelyek itt helyet
