Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. április 27 (145. szám) - A családon belüli erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. FODOR GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2770 (11.20) Hadd kezdjem azzal, hogy amikor a családon belül erőszaknak a témájáról beszélünk, akkor valóban nem kerülhetjük meg azokat a társad almi kérdéseket, amelyeket Harrach Péter képviselőtársam említett itt a beszédében, ő döntően erre helyezte a hangsúlyt a felszólalásában, és én magam sem szeretném megkerülni ezeket a kérdéseket. Azért nem szeretném, mert egy nagyon fontos téma köré csopo rtosította ő a hozzászólását, nevezetesen, az ő állítása az volt, hogy a család mint pozitív fogalom megerősítésre szorul, támogatásra szorul, és említette, hogy ő maga nem is szívesen használja önmagában a családon belüli erőszak fogalmát, hiszen ez ellen tétes egyfajta felfogásával és meggyőződésével, a családról vallott meggyőződésével. Nos, hadd mondjam azt, hogy vita itt sincs köztünk, mármint a család szerepének a megítélésében, azt gondolom, mert nem hiszem, hogy itt bármely politikai párt részéről bá rki azon az állásponton lenne, hogy a család nem egy olyan fontos közösség, nem egy olyan fontos együttese az emberi együttélésnek, amelyet minden eszközzel ne kellene támogatni, és ne lenne az emberi együttélés és létezésünknek a fundamentuma - szerintem mindannyian ezt gondoljuk. És azt gondolom, hogy abban is egyetértünk, hogy a család támogatása, segítése, a családi életnek a kiteljesedése az egyik legfontosabb cél magánéletünkben is és közéletünkben is. A vita köztünk természetesen arról szól, hogy biz onyos jelenségekkel szemben hogyan tudjuk fölvenni a harcot, és hogyan tudjuk az emberi méltóságot menteni olyan helyzetekben, amelyekben az emberi méltóság és az emberi szabadság sérülhet. És azzal őszintén szembe kell néznünk, hogy bármilyen pozitív módo n gondolkodunk is a családról mindannyian, a tények azt mutatják, hogy bizony a család is az egyik színtere az emberi erőszaknak, és ezt feketén fehéren mutatják a nemzetközi statisztikai tények és a magyarországi statisztikai tények is. Közismertek azok a kutatások, amelyek arról szólnak... - itt fiatal emberekről, a felnövekvő generációról van szó, mind férfiakról és nőkről, akiket megkérdeznek arra vonatkozóan, hogy életükben, pályafutásuk során a családon belül értee őket atrocitás. Ebben a nyugati tár sadalmak és a most az Európai Unióhoz csatlakozó társadalmak között lényegi különbség nincs; sajnos az emberek többsége azt állítja, hogy ilyennel szembesült, ilyet elszenvedett, saját tapasztalata van erről. Tehát nyugodtan mondhatjuk azt, hogy itt egy na gyon fontos ügyről van szó. És ez nem a családdal szembeni fellépés, ha erről beszélünk vagy ezt a fogalmat használjuk, inkább azt gondolom, hogy a családi élet és a családon belüli emberséges viszonyok miatti aggodalom és azoknak a segítése, erősítése az, amely azokat is motiválja, akik a családon belüli erőszakkal szembeni fellépésnek a szószólói. Nos, én azt gondolom, hogy látnunk kell azt, hogy egyszerűen az embereknek a meggyőződése, az embereknek az erkölcsi tartása és az embereknek a társadalmi normá khoz való igazodása döntően befolyásolja a családok működését, a családi életnek a minőségét is mindenhol a világon, így Magyarországon is. Ezért e törvényjavaslatnak a vitája abból a szempontból sem mindegy, hogy itt más kontextusban használva az üzenet ö nmagában milyen. Én az üzenetet nem a szóhasználatban látom, és nem annak látom káros voltát, hanem abban látom a pozitív voltát, hogy ha önmagában beszélünk a családon belüli erőszakról, és azt világossá tesszük a társadalom számára a vita révén is, hogy ez egy elítélendő, helytelenítendő és - hadd mondjak most egy erkölcsi kategóriát - mélyen megvetendő fogalom, akkor ezzel segíthetünk az ügynek, segíthetünk mindazoknak, akik valóban ennek elszenvedői, és tragikus módon elszenvedői ennek az erőszaknak. Sa jnos, ismerjük itt is a magyarországi tényeket, mert borzasztó módon kell szembesülnünk azzal, szinte hétről hétre, hogy hogyan találkozunk a hírekben tragikusan megnyomorított, megvert, sok esetben az életüket örökre tönkretevő családi konfliktusokba bele keveredő kisgyerekekkel, találkozunk nőkkel, akik ugyanezt elszenvedték - a fizikai erőszakot döntően azért a nők szokták elszenvedni, de a férfiak is elszenvednek más típusú erőszakot, akár lélektani, akár pszichikai erőszakról, de sokszor fizikai erőszak ról is szó van. Tehát mindenki lehet áldozata a családon belüli
