Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. április 27 (145. szám) - A családon belüli erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - HARRACH PÉTER, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2767 Országgyűlést, hogy a mai ülésnapunkon Harrach Péter alelnök úr képviselőként kíván felszólalni a családon belüli erőszak miatt alkalmazható, a távoltartásról szóló törvényjavaslat vitája során. Ugyanakkor az Országgyűlés elnöke ma és a tárgyalás későbbi szakaszaiban az ülés vezetésére is felkérte alelnök urat. A Házszabály 19. §a alapján az elnök képviselői felszólalása esetén ugyanazon ügy tov ábbi tárgyalása során a vita és a szavazás lezárásáig csak akkor vezetheti az ülést, ha ahhoz az Országgyűlés hozzájárul. Kérdezem tehát az Országgyűlést, hozzájárule ahhoz, hogy az alelnök úr a további vita során vezethesse az Országgyűlés ülését. Kérem képviselőtársaimat, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége hozzájárult ahhoz, hogy alelnök úr az előterjesztés tárgyalása és a határozathozatalok során az ülés vezetésében részt vegyen. A családon belüli erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló törvényjavaslat általános vitája ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Alelnök úr, önt illeti a szó. HARRACH PÉTER , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tiszte lt Képviselőtársaim! A vita higgadt hangneme lehetőséget ad számomra, hogy árnyaltan foglalkozzam a problémával, így talán nem tűnik fel pártpolitikai vitának, hanem a kérdés súlyának, felelősségünknek megfelelő hozzászólásnak. Hadd kezdjem azzal, hogy ige nt mondunk a brutalitás visszaszorítására. Igent mondunk a gyermekek és nők védelmére. Talán bizonyítani sem kell ezt a készségünket akkor, amikor elmondom, hogy abban a minisztériumban kezdtek foglalkozni a problémával, amelyet magam vezettem. A távoltart ás intézményét kísérletnek tekintem, hiszem még nem tudjuk, hogy milyen eredményt fog hozni. Tény az is, hogy a jogrendszerünk valamiféle megerőszakolásáról van szó. Ha a szavakkal akarok játszani, azt mondhatnám, hogy az erőszak ellen erőszakkal lépünk fe l. Tény az is, hogy vannak lélektani aggályok, hiszen ha egy frusztrált, egy feszültségekkel teli embert egy erőszakos intézkedéssel távol tartunk, az nem megnyugodni, hanem feldühödni fog, ki tudja, milyen következményekkel jár. Ezek csak gondolatok, amik felmerülnek az emberben. Az is tény, hogy a probléma javát, többségét ez az intézmény, a távoltartás intézménye nem fogja megoldani. Tehát csodát ne várjunk ettől a törvénytől. Természetesen magával a törvény szövegével is vannak problémáink, és amikor tá mogatunk minden brutalitást visszaszorító intézkedést, akkor a rossz megoldásokat nem tudjuk támogatni. Hadd kezdjem a problémáimat a megnevezéssel, a fogalommal; családon belüli erőszakról szól ez a törvénytervezet. A törvénytervezet tartalma jogi problém ákat vet fel, a kifejezés viszont kommunikációs kérdés. Mondhatnám azt, hogy üzenete van egy ilyen megfogalmazásnak, és ezt az üzenetet nem tartom jónak. Hiszen nézzük a nemzetközi példákat: nők elleni erőszakról vagy gyermekek elleni erőszakról beszélnek, az otthonban elkövetett erőszakról, de nem a családban elkövetett erőszakról. Számunkra a család kifejezés pozitív tartalmat hordozó szó, ez az összefüggés viszont, azt hiszem, negatív színben tünteti fel a családot, bár nem ez a szándéka. Ha megnézzük, h ogy milyen társadalmi rétegekben, milyen emberek között történnek ezek a cselekmények, akkor azt kell látnunk, hogy az esetek többségében deviáns emberek problémás kapcsolataiban fordulnak elő. Kár lenne az ilyenfajta kapcsolatot és az ilyen embereket a cs alád egészére rávetíteni. Hadd mondjak el egy történetet: végeztem egy kísérletet, nem reprezentatív felmérést, egy magánfelmérés volt. Egy héten keresztül figyeltem a televízióban és hallgattam a
