Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. április 26 (144. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz):
2737 Napirend utáni felszólalásr a jelentkezett Kékkői Zoltán képviselő úr: “Feudális földtulajdonviszonyokkal az Európai Unióba” címmel. A képviselő úré a szó. KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök úr. A kormány részéről most már té nyleg nincs jelen senki a parlamentben, mégis elmondom a napirend utánimat. Mint vidéki képviselő, nap mint nap szembesülök a vidéken élő emberek mármár reménytelennek tűnő megélhetési gondjaival. A választókörzetemhez tartozó Ormánságban több helyen az e gy felnőtt keresőre - nem egy főre, hanem egy keresőre - jutó átlagjövedelem havi 17 ezer forint. Ebbe az átlagba természetesen nemcsak a munkajövedelmek, hanem a segélyek és szociális juttatások is beletartoznak, hiszen a nagy arányban itt élő tartós munk anélkülieknek a segély az egyedüli jövedelemforrásuk. Pedig ez a vidék képes lenne eltartani a lakosait. Korábban a jó minőségű földek megtartásáért még a híreshírhedt egykézés áldozatát is vállalták. Hogy mi lett ezeknek az egyben tartott családi birtoko knak a sorsa a kommunizmus alatt, azt mindannyian jól tudjuk. Sőt, hogy máig sem juthatnak hozzá az itt lakók a földjeikhez, annak a helyben lakókat sújtó elővételi és előhaszonbérleti sorrendet földtörvénybe foglaló kommunista jogutódpárt az okozója. (19 .50) A szocialisták ugyanis a városi bérlő uraknak adtak korlátlan vagyoni felhatalmazást a magyar vidék felett. Ezzel a diszkriminatív preferenciával feudális földtulajdoni állapotokat idéztek elő Magyarországon. Távoli városokban - Pécsett, Budapesten , sőt külföldön élő földesurak kezén vannak az ormánsági földek, s a mai agrotechnikai viszonyok mellett még jobbágymunkát sem kapnak a helybeliek az új földesuraktól. Még a Nemzeti Földalap is angol tulajdonosoknak adta bérbe legutóbb a szigetvári földeket - ezt a skandalumot miniszter úr is beismerte , ráadásul úgy hírlik, a szigetvári példa nem egyedi eset a Nemzeti Földalapnál. Pedig a Nemzeti Földalapról szóló törvény a külföldi tulajdonú latifundiumok gründolása helyett egészen más feladatokkal bízza meg a földalapot. Idézem a feladatokat a törvény 8. §ának (3) bekezdéséből: “a helyben lakók termőföldigényének kielégítése, gazdálkodási alapjának megteremtése, a földspekulációs törekvések visszaszorítása, a települések népességmegtartó képességének meg őrzése, illetve elősegítése”. A jövedelem nélküli ormánsági lakosság érdekében a térség polgármesterei sorra megkeresték a Nemzeti Földalapot, hogy az adott község területéhez tartozó, a Nemzeti Földalap kezelésében lévő állami földeknek a helybeliek megél hetését szolgáló hasznosíthatóságáról tudakozódjanak az NFAtörvény 8. § 1. pontjának rendelkezése szerint: “szociálisan hátrányos helyzetű rétegek megélhetésének elősegítése érdekében szervezett mezőgazdasági munkavégzést szolgáló szociális földalap bizto sítása”. A törvény végrehajtási rendelete is kitér erre a hasznosítási módra. Idézek a rendelet 8. §ából: “Az NFA a szociális földprogram keretében az önkormányzat által kijelölt haszonbérlővel kötendő szerződésben a haszonbér mértékét a haszonbérlő szoci ális helyzetének mérlegelésével állapítja meg.” De Magyarországon hiába van érvényes törvényi rendelkezés, az ormánsági polgármestereknek küldött hivatalos válaszlevelekben kizárólagosan a pályázat útján történő eladás és haszonbérbe adás lehetőségéről szó ló tájékoztatás szerepel. Vagyis a tájékoztató hatóság elhallgatja, megtagadja és ezért elvonja a törvényben foglalt jogot a jogosultak legrászorultabb körétől. Amennyiben az időmből telne, akár a nálam lévő miniszteri levélből is idézhetném az egyoldalú f élretájékoztatást. Néhány nap múlva végre ez a következmények nélküli ország egy olyan Unióhoz csatlakozik, ahol a félretájékoztatás, a jogmegvonás és a jogszabályok adta lehetőségek megtagadása felelősségre vonást is von maga után. Hiszen az Európai Uniób an az esélyegyenlőség nem tanulmánymegrendelő üzleteket és közpénzen tett afrikai luxusutazást jelent, ott az esélyegyenlőség nevében elszámoltatják azokat, akik 17 ezer forintos havi jövedelembe taszították a családokat, és akik az ezen családok
