Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. április 26 (144. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
2642 Jaj!) , és az egyik legfélelmetesebb politikai személy a munkaügyes v olt a valamikori szocialista nagyvállalati rendszerben. Bízom abban, hogy önök valóban az Európai Unióban szokásos, és a munkavállalók érdekében létrehozott nyilvántartásról szeretnének gondoskodni. De az az igazság, hogy amíg elméleti rendszereket hozunk létre, emellett sajnálatos módon inkább több időt kellett volna fordítani arra, hogy ne szűnjön meg annyi munkahely Magyarországon, mert örülnek ugyan a munkavállalók, hogy egy nyilvántartásba bekerülnek, de még jobban örülnének, ha munkát is kapnának. Tal án a kormánynak az elmúlt másfélkét év alatt többet kellett volna arra fordítani, hogy ne kerüljünk abba a kellemetlen helyzetbe, hogy míg Európában az átlagos foglalkoztatottság 64 százalékos a foglalkoztatható lakosságra vonatkoztatva, addig Magyarorszá g teljes lakosságára nézve ez sajnálatos módon csak 36 százalékos, tehát van még honnan tartalékot bővíteni. Azt is nagyon sajnáljuk, hogy ha ebből kivonjuk a tényleg olyan aktív munkakört betöltő személyeket, akik ezen kívül a minisztériumokban, a közigaz gatásban dolgoznak, akkor még drámaibb a kép, mert az elmúlt időszak egyik kellemetlen jelensége volt, hogy léptennyomon MSZP közeli arcok tűntek fel a minisztériumokban. Az önök statisztikai kimutatása egyértelműen bizonyítja, hogy soha nem látott mérték űre duzzasztották az államapparátust, amiből most megpróbálnak valamennyit leépíteni. Úgy gondolom, hogy a Magyar Demokrata Fórum nem annyira a statisztikai regisztráció mellett dönt, hanem amellett, hogy egy kormány tegyen meg mindent (Az elnök a csengő m egkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , hogy a munkavállalóknak munkahelye legyen. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezetőhelyettes úr. Kuncze Gábor frakcióvezető urat illeti a szó, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Frakcióvezető úr! KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) : Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Megint egy példát láttunk arra, hogy nem történhet olyan dolog, amiben egyébként egyetértés van a parlamenti pártok között , amibe kényszeresen ne próbálnának képviselőtársaim belekötni. Egészen szórakoztató a dolog. A munkakönyvre egyébként nekem sincsenek nosztalgiáim, de az kétségtelen, hogy a helyes megszüntetése nem járt egyúttal egy másik rendszer felépítésével, és ma má r pedig látható, hogy a munkavállalóknak bizonyos tekintetben igenis érdeke, hogy egy ilyen nyilvántartás legyen. Magam a fogadóóráimon sokszor találkozom azzal a felvetéssel, hogy “én, kérem, nem is tudtam, hogy nem vagyok bejelentve”, meg “nem is tudtam, hogy minimálbéren vagyok bejelentve”. Ez számos okból egy jó eszköz lehet ennek a problémának is a kezelésére, és természetesen a statisztikai nyilvántartások pontos kezelésére is. Ami a továbbiakban elhangzott, arra is szeretnék reagálni. Egyrészt a mini sztérium nyilvános közbeszerzési pályázaton hirdette meg azt a reklámkampányt, amire szükség van annak érdekében, hogy a munkavállalók egyre többen ismerjék fel ennek a jelentőségét, és erre 60 millió forintot fordított a minisztérium, nem 600 milliót tehá t, és nem 2 milliárdot, hogy pontosítsam a felvetést. A másik, amire reagálni szeretnék, Font Sándor képviselőtársam hozzászólása. A munkanélküliség maga az átalakulás következménye volt Magyarországon, és ezt dolgozzuk le folyamatosan a rendszerváltás óta eltelt években. Ami a kormány megalakulása óta eltelt időszakot illeti, a foglalkoztatottság növekedett Magyarországon, a munkában lévők száma is növekedett. Font Sándor egész egyszerűen nem mond igazat, amikor ennek ellenkezőjét (Az elnök a csengő megkoc ogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) állítja. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) :
