Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. április 20 (143. szám) - A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény, valamint a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - PETTKÓ ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2611 megfogalmazás további pontosítást igényel, jó len ne, ha a törvény - ha már módosítunk rajta - pontos meghatározásokat, EUkonform definíciókat tartalmazna. A benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban a természetvédelmi törvény módosításával kapcsolatos részhez megjegyzést nem kívánok tenni, a továbbiakb an csak néhány megfontolandó észrevételt engedjenek meg megjegyezni. Ezekre vonatkozóan az MDF módosító javaslatokat fog benyújtani, hogy a törvény még inkább megfeleljen az elvárásoknak. Gondokat jelent az ökológiai vízkészlettel, ökológiai vízmennyiségge l kapcsolatos kérdés, nevezetesen az, hogy ezt ki határozza meg. A javaslatban - ez a kérdés erősen vitatható, nem elfogadható ilyen megfogalmazásban - a vízügy feladataként jelenik meg, annak ellenére, hogy ez egy ökológiai, természetvédelmi feladat, hisz en ők ismerik azt az igényt, amely az ökológiai vízigényhez szükséges. A vízügy feladata véleményünk szerint ennek biztosítása. A közösségi jog által előírt követelmények a jövőben sem valósíthatók meg az életközösségek ökológiai vízmennyiségének meghatáro zása nélkül. Ennek megfelelően nem feltétlenül a vízügyi hatóság a legkompetensebb ebben a kérdésben. Ez tényleg szakmai kérdés, ugyanakkor ez jogalkotástechnikai kérdést is felvet. Történt egy átszervezés - nem biztos, hogy ez volt a legjobb, de most ezt ne vitassuk , amely szerint a vízügyi hatósági feladatokat egy olyan szervezet látja el, amelyikben a vízügyi hatósági feladatok mellett a környezetvédelmi hatósági feladatok is egy szervezetben kerülnek ellátásra. Akkor érthetetlen, hogy a törvénymódosí tásban miért a vízügyi hatóság kerül megfogalmazásra. Az ökológiai víznek nemcsak az a következménye, hogy azt biztosítani kell, hanem az, hogy természetes állapotú vizes élőhely, amelyiknek van vízpótlása, amit a szolgáltató üzemeltet szolgáltatáson keres ztül, akkor nemcsak arról van szó, hogy ezt biztosítani kell, hanem az a nagy kérdés, hogy aki ezt bevételezi, azért teljesíteni kell valamit. A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi törvényben a régészeti lelőhelyek védetté nyilvánításánál a vízüg yi és környezetvédelmi miniszter egyetértése szükséges a védett természeti értékek esetében. A jelenlegi előterjesztésben a régészeti lelőhelyek esetében a védetté nyilvánításhoz helyesen a kulturális örökségvédelmi miniszter egyetértésének szükségességét írja elő. Ennek következtében a jövőben a természetvédelmi és régészeti értékek hatékonyabban kerülnek figyelembevételre. Külön kérdésként jelenik meg a törvényjavaslatban a helyi védetté nyilvánítási eljárásban eddig problémát jelentő visszacsatolás törvé nyi szintű szabályozása. Remélhetőleg ennek a törvénynek az elfogadásával a minisztérium végre teljes képet kaphat, hogy az önkormányzati rendeletek során valójában hazánkban mekkora a védetté nyilvánított természeti területek nagysága, és mennyi védett te rmészeti értékkel rendelkezünk Magyarországon. Nem támogatható a törvényjavaslat azon része, amely a természetvédelmi korlátozások után járó kártalanításokra vonatkozik. A kártalanítások kifizetésének kiterjesztése a földtulajdonoson túl a föld használóira is olyan mértékben megnyitja a kártalanításra kötelezhetők körét, amire sem a természetvédelem, sem az ország jelenlegi költségvetése nem készült fel. Ezen túl felesleges is ez a rész, mivel a föld tulajdonosa a kapott kártalanítást a haszonbérlőre szerző désben átszármaztathatja. Erre vonatkozóan is az MDF javaslatot fog benyújtani. A törvényjavaslat a természetvédelmi ismeretterjesztés és a fenntartható turizmus érdekében egy új fogalmat kíván bevezetni, az úgynevezett natúrparkot. Az előzőekben felvetett feladatok ellátására az EU tagországaiban számtalan natúrpark létezik, melyek bizonyos szempontból kedveltek és szélesebb körben terjedtek el. De nálunk itt, a Kárpátmedencében még megvannak azok a természetes, illetve természet közeli állapotok, amelyek megőrzése elsődleges. Nem kellene lemondani további nemzeti parkok kialakításáról sem. Elfogadhatjuk ugyan azt, mármint az úgynevezett natúrpark kifejezé st abban az esetben, ha ez nem megy a nemzeti parkok létesítésének kárára. Hivatkozhatunk a közösségi támogatási
