Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. április 19 (142. szám) - Béki Gabriella (SZDSZ) - az egészségügyi, szociális és családügyi miniszterhez - “Munkavállalás és/vagy gyermeknevelés” címmel - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
2531 Ilyen módon volt olyan probléma, hogy 2004től a gépjárműadóztatás alapjául szolgáló belügyminisztériumi járműnyilvántartásban nincs megfelelően rögzítve az, hogy pontosan milyen járműről is van szó. Akinek tehát vitája van, az a kérésünk, hogy forduljon az adóhatósághoz, mármint a helyi önkormányzati adóhatósághoz. A Pénzügyminisztérium ebben a kérdésben a Magyar Államkincstár megyei igazgatóságain keresztül valamennyi önkormányzati adóhatósághoz eljuttatta az egységes állásfoglalást. Az egységes állásfoglalás azt mondja ki, hogy mind a vontató, mind a kombájn, adott esetben silózógép, szecskázó - sok minden más lehet még ebben a kategóriában - nem kell, hogy gépjárműadót viseljen. Ilyen értelemben tehát a dolog rendezett. Az a kérésünk, hogy akinek vitája van a helyi adóhatósággal, az menjen minden további nélkül, ha még továbbra is fönnáll a vita, mármint a helyi adóhatósággal... - akkor a Magyar Államkincstár területi igazgatóságait a megyeszékhelyeken kell megkeresni. A helyzet jogilag rendezett, és e tekintetben a kormányzaton belül, a tárcák között sincs véleményeltérés és véleménykülönbség. Ráadásul adó törvény esetében leginkább a Pénzügyminisztérium az, amely jogosult arra, ámbár az Alkotmánybíróság döntése szerint nem kötelező érvénnyel, de mégiscsak álláspontot foglaljon el. Ez az álláspont kiadásra került, ahogy elmondtam, a Magyar Államkincstáron ke resztül. A parlament döntése is e szellemben született annak idején, amikor meghoztuk. Tehát kérek mindenkit megnyugtatni ebben a kérdésben, az eljárásban, mert ez a helyes. Köszönöm figyelmüket. Béki Gabriella (SZDSZ) - a z egészségügyi, szociális és családügyi miniszterhez - “Munkavállalás és/vagy gyermeknevelés” címmel ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Béki Gabriella, az SZDSZ képviselője, kérdést kíván feltenni az egészségügyi, szociális és csalá dügyi miniszternek: “Munkavállalás és/vagy gyermeknevelés” címmel. Képviselő asszonyt illeti a szó. BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A magyar népességfogyás egyik jellegzetessége, hogy a középfokú végzettséggel rendelkező nők körében csökken leginkább a születési ráta. Ezzel a végzettséggel többnyire a szolgáltató szektorban lehet elhelyezkedni. Ez azonban azt is jelenti, hogy a gyermekvállalás kérdésekor az átlagosnál több szempontot kell mérlegelni, hiszen ezeken a munkahelyeken rendszerint több műszakos munkarend van. A műszakok pedig általában nehezen egyeztethetők össze a gyermekfelügyelet rendelkezésre álló megoldásaival. Általánosan elterjedt, hogy az óvodák délután fél 5ig tartanak nyitva, ami még egyműszakos munkavállalónak is nehézséget okozhat, nemhogy annak, aki éppen délután veszi föl a munkát. Ezt támasztja alá a Fejér megyei munkanélküli asszonyok körében végzett kutatás is, mindegyikük három műszakos munkáját veszítette el a zért, mert nem volt képes megoldani a gyermekneveléssel kapcsolatos feladatait. A probléma természetesen nemcsak hazánkban merül fel, az anyák munkába való visszatérése Európaszerte gondot okoz. Az évtizedek során született megoldások ugyanakkor talán Mag yarországra is adaptálhatóak. Ausztriában például a '70es évektől működnek úgynevezett szülőhelyettes egyesületek, amelyek a szülővel kötött szerződés értelemben ellátják a gyermek felügyeletét, nevelését azokban a napszakokban, amikor a szülő dolgozik. H a azt vesszük figyelembe, hogy az egykeresős, többgyerekes családoknál nagyfokú, az átlagnál háromszor nagyobb a szegénységkockázat, érthetővé válik, miért sürgős a kérdés hasonló módon történő kezelése.
