Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. április 7 (141. szám) - “Értékteremtő nyugdíjasok – Értékvesztő kormányzat” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): - ELNÖK (Mandur László): - VARGA LÁSZLÓ (MSZP):
2442 nem hiszem el, hogy van ma Magyarországon olyan nő, olyan édesanya, akinek azt mondju k, hogy adunk neked tízezer forintot, és szüljél gyereket. Ez sokkal komolyabb dolog annál, mintsem hogy egyik hétről a másikra tízezer forintos osztogatásokkal el lehessen rendezni. Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Kö szönöm szépen. Sisák Imrének, az MDF képviselőjének, 1 perc 49 másodpercre megadom a szót. SISÁK IMRE JÁNOS (MDF) : Köszönöm a szót, egyetlen mondat. Tisztelt Képviselő Úr! Sajnálom, hogy nem ismeri a választási kampánystratégiájukat, ugyanis Medgyessy Péte r miniszterelnök írta le Szili Katalin házelnök körzetében, hogy 2002 után tízezer forinttal megemeljük a gyes összegét. Köszönöm, hogy meghallgattak. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Felszólalásra következik Varga László, a Szocialista Párt képvise lője. Parancsoljon, öné a szó. VARGA LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Már a mai vitanap címe is, de még inkább a kezdeményezők felszólalásai minden kétséget kizáróan egyértelművé tették, hogy ezen a na pon kevéssé az értékteremtő nyugdíjasok teljesítményéről, a dolgos évtizedekről, annak megbecsüléséről lesz szó, sokkal inkább az értékvesztő kormány ostorozása, leleplezése vezeti majd a kezdeményezők gondolatait. Annak az előítéletnek a megjelenítése, am it aztán plasztikusan a saját hozzászólását követően eltávozott Pokorni Zoltán fejtett ki, nevezetesen, hogy minden, ami jó történt az elmúlt két évben az idősek helyzetének változásában, az az előző kormány kikerülhetetlen tendenciáinak befejezése, ahol p edig hiányosságok, bennünket is feszítő gondok sorjáznak, semmi mást nem kell tenni, visszanyúlni a tiszta forráshoz, és eligazító gondolatokat, tökéletes megoldásokat találunk a gyógyszerárak, a lakásépítés, a nyugdíjak értékőrzésének területén. Ezen akár el is szomorodhatnánk, én mégis örülök az alkalomnak. Vártam ezt a pillanatot, szívesen jöttem, hiszen nekem, nekünk is alkalom ez a vitanap leltár készítésére, egyfajta önvizsgálatra, és annak nyilvános kimondására, ami végre összecseng az önök gondolatá val is, hogy mi is elégedetlenek vagyunk mindazzal, amit ez a társadalom ma az előttünk járt nemzedéknek nyújtani tud. Elégedetlenek, és mint minden normális párt, normálisan gondolkodó ember, azt gondolom, sohasem lehet elégedett azzal, amit nyújtani tud az előtte járt, az ő életét alapozó nemzedéknek, mint ahogy talán mélyen emberi és mindannyiunkat átható érzés az is, hogy senki sem érzi azt, hogy minden elvárhatót megadott szeretetben, kedvességben, törődésben a szüleinek. A lelkiismeretes ember örök út itársa a vívódás, a törekvés a többre és a lelkifurdalás az elmaradt szóért, figyelmességért, törődésért azoknak, akiknek a legtöbbet köszönhetjük. De jogos az elégedetlenség, vagy ha jobban tetszik a szó, az önvizsgálat amiatt is, hogy az értékteremtő nyu gdíjasok megbecsülése nem pusztán költségvetési kérdés - az is persze , de több más fontos összetevőből is táplálkozik. A számháború, a villódzó tekintetek és kétpercesek a legkevésbé elfogadhatók, éppen az időskorúaknak; ők pontosan megtanulták legalább kétszer az életútjukon, hogy hova vezet az igazság egyoldalú kisajátítása, a másik mindenben történő lekezelése, megvetése, és ha valaki, ők sokkal inkább a helyén kezelik, értékelik azokat a békebeli gesztusokat, amellyel Varga László képviselőtársunk eml ékéhez oly híven az előző percekben Harrach úr és államtitkár úr kedves pillanataiban mi is részesei lehettünk. Ez az ő világuk, ezt várják tőlünk, hangulatban, hangvételben, előretekintésben.
