Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. április 7 (141. szám) - “Értékteremtő nyugdíjasok – Értékvesztő kormányzat” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
2439 Érdemes megjegyezni, hogy amíg a lakossági gázáraknál fogyasztásfüggő tarifákat vezetett be a kormány, addig ezen a területen ennek a szemléletnek nyoma sincs. Itt tehát akkor nincsenek gazdagok és szegények, mint ahogy azt hallottuk több alkalommal, nincs összefüggő elképzelés, nincs k oncepció, ami kapkodásra és a különféle érdekcsoportok aktuális kiszolgálására utal véleményünk szerint. Tavaly egyébként szeptember 22én az MSZP frakcióvezetője, Lendvai Ildikó egy balatonszemesi tanácskozáson már arról beszélt, hogy egyezségre jutottak a kormánnyal, miszerint folyik az a munka, amely a villamos energia területén is lehetővé teszi a gázárakhoz hasonló rendszert. Hát, egészen eddig nem történt semmi - valószínűleg nagyon sokáig folyik ez a munka. Egyébként egy szerény és normális életet él ő nyugdíjas mindenféle praktikákkal csökkenti a fogyasztást, mégis abba a helyzetbe kerül, hogy folyamatosan többet fizet. Mintegy csapdahelyzetbe került, és megítélésem szerint ezért elsősorban a Medgyessykormány a felelős. Köszönöm szépen. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Mécs Imre, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője. Parancsoljon! MÉCS IMRE (SZDSZ) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! A mai politikai vitanap címének első felével szeretnék foglalkozn i, az értékteremtő nyugdíjasokkal, mert bizony nagyon sokan vannak, nagyon sok értéket teremtettek, és nagyon sok értéket teremtenek ma is. Úgy gondolom, a legnagyobb érték a gyermek. A társadalom jövője, a társadalom léte a gyermekektől függ. A gyermekek számától függ. Azoknak a családoknak és azoknak az embereknek, akik fölvállalták azt, hogy a társadalom legnemesebb termékét, a gyermeket hozzák világra, nevelik, gondozzák, felkészítik arra, hogy majd vállukon vigyék a társadalom terhét, az ő teljesítmény ük igazán a legméltóbb arra, hogy megemlítsük. Közülük is az édesanyákat kell kiemelni. Béki Gabriella képviselőtársam a kitűnő statisztikai adatokból fölemlített többet. Kiabálnak a számok. Kiabálnak a számok, hogy a nőknek mennyivel kevesebb a nyugdíjuk, és ez nem kis mértékben azért adódott, mert gyermekeket neveltek, mert 3638 éves korukig ezzel foglalkoztak. Utána már nem tudtak elhelyezkedni, vagy nagyon szerény állásokba tudtak menni, és ennek következménye, hogy életük legutolsó szakaszában, amikor kicsit könnyebben kellene élniük, bizony nagyon szerény a nyugdíjuk. Amíg saját jogon a férfiak átlaga 67 ezer forint havonta, addig az özvegyi jogon a női nyugdíj 38 737 forint. Igen nagy számú édesanya van közöttük, akik gyerekeket neveltek föl, és akik a legértékesebbet adták. Már Lévai Katalin miniszter asszonynak említettem, hogy ennek a rendkívül fontos és széles - nem szép szó ez a réteg, de ezt kell mondanom - rétegnek a legfőbb gondja az, hogy miután az édesanyák fölnevelték a gyerekeiket, három v agy több gyereket, lanszírozták az életbe, fölkészítették, akkor még 38 vagy 40 évesek, erejük teljében vannak, jellemük kiteljesedett. És milyen nagy szüksége volna a társadalomnak az ő közreműködésükre, értékteremtésükre, ami a fő címe a mai vitanapnak! És nincs meg ennek a lehetősége. Meghirdettük a 40+ programot. Ez egy nagyon szép dolog - de nem tudtunk eredményt elérni. Azt kell elérnünk, hogy a társadalom megbecsülje a gyermeknevelést, megbecsülje azokat, akik föláldozva nemcsak az anyagiakat, hanem éjjelüketnappalukat, mindenüket, gyermekeket neveltek, utána megbecsülésben részesüljenek, és hozzunk létre olyan lehetőséget, egy társadalmilag megbecsült másodkarrier lehetőségét. Egy 3840 éves nő, anya el tudjon menni, és tudjon teljes értékű szakmai karriert befutni. Hogy rettegett orvosnő húgom és más értelmiségeik, hogy lemaradnak azért, mert három gyerekük van! Nem maradnak le semmiről, ezt kell szuggerálni nekünk, és ezt kell elősegítenünk társadalmi intézkedésekkel, és nem utolsósorban
