Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. április 7 (141. szám) - “Értékteremtő nyugdíjasok – Értékvesztő kormányzat” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. VERES JÁNOS pénzügyminisztériumi államtitkár:
2402 százalékos reálértékemelkedés kiszámításánál figyelembe vettük azt a fogy asztói kosarat, ami a nyugdíjasok vásárlásaira jellemző. A kormány fontosnak tartja, hogy az éves nyugdíjemelés mértékének meghatározásakor figyelembe vegye a nyugalomba vonult emberek speciális élethelyzetét, változó fogyasztási szokásait. Ennek megfelelő en a nyugdíjas fogyasztói kosárra számított inflációs ráta a meghatározó az éves nyugdíjemelés mértékénél. Sajnáljuk, hogy a korábbi időszakban ezt nem sikerült a parlamenttel elfogadtatni - mármint a '98 és 2002 közötti periódusban. Tisztelt Országgyűlés! Amit a kormány megkezdett a hivatalba lépését követően, 2002ben, azt folytatta a következő évben, 2003ban is: tavaly a nyugellátások nominális összege két részletben, összesen 10,8 százalékkal emelkedett; választási ígéreteinek megfelelően a kormány hoz zálátott a 13. havi nyugdíj bevezetéséhez, tavaly novemberben egyheti plusznyugdíjat vehettek kézhez a nyugdíjasok. A 13. havi ellátás összege négy év alatt folyamatosan emelkedik, 2006ra a teljes havi nyugdíjat folyósítják a nyugdíjasoknak, mármint a 13. havi, teljes havi nyugdíjat, ez akkor több mint 8 százalékos nyugdíjemelésnek felel majd meg. Mindezeket összevetve: az 53. heti nyugdíjat is figyelembe véve tavaly a nyugdíjak reálértéke ismét jelentősen, 8 százalékot meghaladó mértékben emelkedett. A ko rmány az idén is arra törekszik, hogy a nyugdíjasok járandóságukért a korábbiaknál többet vásárolhassanak, januárban így 6,3 százalékkal emelkedtek a nyugdíjak, de ha ezt az évközi folyamatok indokolják, novemberben ismételt kiegészítő nyugdíjemelésre fog sor kerülni. Idén a 13. havi nyugellátás havi összegének felét már kézhez kapják a nyugdíjasok. A parlament ezen döntését nemrég hozta meg, és egyheti összeget májusban, a második heti összeget pedig novemberben kell majd kifizetnie. Sajnálni tudom csak, h ogy ez a 13. havi nyugdíj kifizetésével kapcsolatos előterjesztés annak idején, 2001ben, amikor Takács Imre képviselőtársunk benyújtotta a parlamenthez, nem kapta meg az akkori parlamenti többségtől azt az esélyt sem, hogy a parlamentben tárgyaljunk róla. A mintegy 2 millió 700 ezer nyugdíjas, akit az ez évi kétheti ellátás mintegy 2627 ezer forinttal érint átlagosan, gondolom, méltányolja ezt az értéket. Mindezeket figyelembe véve a nyugellátások reálértéke idén is számottevően emelkedni fog, és az újság hírekkel ellentétben szeretném azt is megemlíteni, hogy természetesen a novemberi második heti nyugdíj fizetésénél, értelemszerűen, ha lesz korrekció a harmadik negyedévi adatok alapján, akkor annak a kifizetésére is sor kerül. A kormá nynak nemcsak az a felelőssége, hogy a jelenlegi nyugdíjasok életfeltételeinek javításáért mindent megtegyen, gondoskodnia kell a jövőbeni nyugdíjasokról is. A fejlett Európában a nyugdíjrendszerek szempontjából mindenütt gondot jelent, hogy a társadalmakb an egyre inkább nő az idősek aránya, a jelenlegi rendszerek többsége ugyanis úgy működik, hogy a dolgozók járulékbefizetéseiből kapják meg havi járandóságukat a nyugdíjasok. Megoldást az ilyen felosztókirovó rendszerek mellett a tőkefedezeti magánnyugdíjp énztárak terjedése hozhat, vagyis amikor a dolgozók saját jövőbeni nyugdíjukra fizetnek be egy pénztárba, és így biztosítják öregkori járandóságuk egy részét. Magyarországon a reform '9798ban megkezdődött, és eredményei ma már érzékelhetőek. A magánnyug díjpénztári rendszerbe igen sokan léptek át, a pénztártagok száma jelenleg meghaladja a 2,3 milliót. Az aktív biztosítottak mintegy 60 százaléka egyaránt tagja az állami és a magánnyugdíjpénztári rendszernek, közülük 1,6 millióan önkéntesen választották a magánnyugdíjpénztári rendszert is. A magánnyugdíjpénztárakban felhalmozott vagyon meghaladja az 500 milliárd forintot jelenleg. E rendszer népszerűsége jelzi, hogy az öngondoskodás igénye az emberek többségében megvan, hajlandó azért áldozni, hogy öregko rára is megfelelő jövedelemmel rendelkezzen. E rendszer kialakítása, működtetése azonban csak úgy volt lehetséges, hogy a magánnyugdíjpénztárba belépők befizetéseit, amelyek most hiányoznak az állami nyugdíjrendszerből, a költségvetés évről évre jelentős ö sszegben pótolja. Az ugyanis nem engedhető
