Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. április 5 (139. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - CSIZMÁR GÁBOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz):
2250 ELNÖK (Harrach Péter) : Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki válaszolni. Megadom a szót Csizmár Gábor államtitkár úrnak. CSIZMÁR GÁBOR foglalkoztatáspolitikai és munkaü gyi minisztériumi államtitkár : Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Azt gondolom, hogy Teleki Pál életútjának megítélése nem a politika, hanem a történészek dolga, a bölcs utókoré. Szerencsére az Országgyűlés 1990ben, a mikor az önkormányzatokról szóló '90. évi LXV. törvényt megalkotta, akkor azt a jogkört is megadta minden településnek, hogy maga döntsön, hogy kikről nevez el utcát vagy kiknek állít emléket, és semmi más nem történt, mint az, hogy a Fővárosi Önkormányzat úgy döntött, ahogy döntött. Úgy döntött, ahogy jogállamban dönthetett, és nem gondolom, hogy helyes lenne, ha az Országgyűlés elvonná ezt a jogot a településektől, maga bocsátkozna abba, hogy megítélne történelmi személyiségeket jól vagy rosszul, és telep ülésekre oktrojálna, ajánlana, erőszakolna szoborállításokat vagy szobordöntéseket. Szerintem legyen ez az önkormányzatok joga. A Fővárosi Önkormányzat élt ezzel a joggal, mint ahogy a balatonboglári is élt a magáéval. Nem hiszem, hogy az Országgyűlésnek f eladata megítélni ezeket a döntéseket. Köszönöm szépen. (Dr. Géczi József Alajos tapsol.) ELNÖK (Harrach Péter) : Ugyancsak napirend utáni felszólalásra jelentkezett Bóka István képviselő úr, Fideszfrakció, “Mi történik a Club Aligával?” címmel. Öné a szó, képviselő úr. DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Club Aliga privatizációjának terve egy régóta függőben lévő kérdés, amely több mint egy évtizede tartja bizonytalanságban az országot, de elsősorban a Balaton vidékén élő embereket. Ezért úgy gondoljuk, elvárható a kormánytól, hogy nyíltan és világosan tájékoztassa az embereket az évek óta fennálló bizonytalan állapot megoldásával kapcsolatos elképzeléseiket illetően. Kérdésünket és a balatoni régió, valamint a környékb eli települések lakóinak aggodalmait indokolttá teszik azok az utóbbi időben a sajtóban napvilágot látott hírek, melyek az ingatlan közeljövőben történő értékesítéséről szólnak. Hangsúlyoznám, hogy ez egy olyan probléma, amelynél számtalan különböző érdekr e kell tekintettel lenni, ezért nem elég az ügyet pusztán privatizációs kérdésként kezelni, hanem a gazdaságipénzügyi szempontokon túl figyelembe kell venni a társadalmi igényeket is, amelyek talán még az előbbieknél is fontosabbak. A komplexum eladását, amely a pártállami időkben zárt területnek számított, és egy szűk hatalmi elit pihenési, képzési céljait szolgálta, a rendszerváltozást követően többször tervbe vették, de az értékesítés rendre meghiúsult. Rendszerint problémákat okozott, hogy a környéken élők vagy nyaralók érdekei - vagy ha jobban tetszik, a közérdek - szinte egyáltalán nem találkozott a lehetséges befektetők érdekeivel az adott feltételek mellett. Nem véletlen ugyanis, hogy a helybeliek és az egyéb érdekeltek közül sokan tartanak a magáno sítástól. Ez abból fakad, hogy Balatonvilágos túlnyomó részben nem rendelkezik olyan nyitott és szabad part menti területtel, amely a lakosság és az üdülésre, pihenésre vágyó nyaralóvendégek kikapcsolódási lehetőségeit szolgálná. A tóhoz való lejutás egyed ül a Club Aliga területén keresztül lehetséges, mivel az ingatlan mintegy 5 kilométer hosszú partszakaszt foglal el Balatonakarattyától Világosig terjedően, és csak rajta keresztül közelíthető meg a helyi hajóállomás is. Mindezekből kitűnik, hogy amennyibe n egy befektető megveszi a területet és a épületeket, és azt klubjellegűen, zárt egységként üzemelteti, megfosztja a környék polgárait a vízhez való szabad
