Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. április 5 (139. szám) - Egyes törvények munkaerő-kölcsönzéssel kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslat zárószavazása - A védett őshonos állatfajták nemzeti kinccsé nyilvánításáról szóló országgyűlési határozati javaslathoz benyújtott módosító javaslatokról történő szavazás - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (Fidesz):
2183 Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Pontosan egy évvel ezelőtt nyújtottam be javaslatomat azzal a szándékkal, azzal a céllal, hogy az Országgyűlés az őshonos és régi magyar állatfajtákat nyilvánítsa nemzeti kinccsé. Sajnos tizenháromszor nem sikerült napirendre kerülnie ennek a javaslatnak, azonban most elérkeztünk ahhoz a pillanathoz, hogy végre a módosító javaslatokról szavazhatunk. Ezért köszönet az Országgyűlés valamennyi tagjának. Az az igazság, hogy a célja ennek a javaslatnak, amikor arra töreke dtem, hogy ezt megfogalmazzam, úgy érzem, mindannyiunk számára világos volt, mégis, engedjék meg, hogy néhány gondolatot a kapcsolódó módosítók és a módosító javaslatok megszavazása előtt elmondjak itt e helyen. A javaslatommal tehát arra törekedtem, hogy a mai világunkban, amikor talán minden eddigi korszakot felülmúló gyorsasággal változik minden, rámutassak arra, hogy ha a globalizációt nem is tudjuk megállítani, de néphagyományainknak, szokásainknak, kultúránknak évezredes értékeit és benne nemzeti álla tainkat meg lehet, meg kell őriznünk gyermekeink és unokáink számára, azaz a jövő generációi számára. Tisztelt Országgyűlés! Úgy vélem, nagy hibát követnénk el, ha az Európai Unió vagy az amerikai kultúra térhódításának hatására hagynánk eltűnni, elveszni egyedülálló népi értékeinket, engedve azoknak, akik a hagyományőrzést a haladás, a fejlődés, a modernizáció gátjának tekintik. Gróf Széchenyi István szavait tudnám ide idézni, aki azt mondta, hogy csak addig él egy nemzet, amíg van hagyománya. Úgy érzem, h ogy a régi magyar állataink igazi hungarikumok, nemzeti kultúránk, nemzeti hagyományaink szerves részét képezik. Tisztelt Országgyűlés! Szeretném ezúton is megköszönni az Országgyűlés valamennyi tagjának, különösen azoknak, akik sokat tettek a javaslat nap irendre kerüléséért, és azoknak, akik módosító javaslataikkal támogatták ezen gondolat megszületését. A módosító javaslatok két nagy csoportba oszthatók. Egyéni képviselői módosító javaslatok is megfogalmazódtak, ezek jelentős részben elfogadást nyernek, h iszen a támogatott sorban ez feltüntetésre kerül, ugyanakkor pedig két módosító javaslat két bizottságtól, két rangos bizottságtól, a mezőgazdasági bizottságtól és a környezetvédelmi bizottságtól is érkezett a Házba. A mezőgazdasági bizottság javaslata a h atározati szöveget módosítja. Az eredeti szándék szerint azt céloztam meg, hogy az állam támogassa ezen állatok tenyésztőit és tartóit, ez a “támogat” szó sajnálatosan átformálódik, de még így is elfogadható, a kifejezés így módosul: “az állam elősegíti ez en állatok tartását és tenyésztését.” Úgy érzem, ez elfogadható és továbbvihető, mindenképpen pozitív irányú elmozdulást jelent a jelenlegi helyzethez képest. A másik javaslat, amely a környezetvédelmi bizottság ülésén fogalmazódott meg, a fajtalistát tart almazza, és úgy érzem, sokkal bővebben, részletesebben és pontosabban ajánlja figyelmünkbe, mint a mezőgazdasági bizottság javaslata. Két apró hibát szeretnék itt felidézni. Az egyik az, amelyik a mangalicák esetében zárójelbe helyezi a különböző típusú ma ngalicákat. Az ügy szépséghibája az, hogy miközben mi itt már egy éve vitatkozunk azon, hogy legyeneke hungarikumok, legyene nemzeti kincs ezen állatfajták köre, aközben már sajnos Ausztria elfogadtatta az Európai Unióban a fecskehasú mangalicát osztrák unikumként. Úgyhogy ez egy érdekes jövőbeli kihívást jelent majd a jövendőbeli európai parlamenti munkánk során és az európai parlamenti képviselőinknek, hogyan lehet majd ismételten magyarrá tenni, hungarikummá tenni a mangalica sertést. Ugyanakkor ismét egy hibára szeretném felhívni a figyelmet, ami a mezőgazdasági bizottság fajtalistáján szerepel, de a környezetvédelmi bizottság listáján kiválóan szerepel. Többek között kilenc nemzeti kutyafajtánk van. Itt a vizslát egy fajtának tekintette a mezőgazdaság i bizottság, és a magyar vizslát rövid szőrű és drótszőrű változatban egy fajtának titulálta. Szeretném, ha nem értékelnénk le a kilenc nemzeti kutyafajtánkat. A Nemzetközi Kinológiai Szövetség által két önálló fajtának elismert kutyáról van szó, tehát a r övid szőrű magyar vizsla és a drótszőrű magyar vizsla is
