Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 31 (138. szám) - Beszámoló a kis- és középvállalkozások 2002. évi helyzetéről, gazdálkodási feltételrendszeréről, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. JÓZSA ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2090 konzultációkon, fel készítőkön, ami természetesen kezdete egy ismeretanyag megszerzésének, amit aztán a különböző kiadványok formájában érdemben bővíteni is lehet. Hasonlóan sikeres, többszörös túljelentkezés jellemzi a pályázatírás felkészítésére vonatkozó multiplikátor képz ési programot. Ez olyan szakemberek előadásában történik a gazdaság szereplői, érdekvédelmi szervezetek, kamarák képviselői számára, akik felkészítést kapnak az európai pályázatírás módjáról, technikáiról, előnyeiről, mire kell vigyázni, mi az, ami pozitív umként jelenhet meg egyegy pályázatban, és melyek azok a formai követelmények, amelyek esetleg elutasításhoz vezethetnek, tehát el kell kerülni a pályázatírás során. Szólnék még pár szót az utóértékelési rendszerről, amely egy kulcseleme volt annak, hogy a hazai kis- és középvállalkozások, amelyek fejlesztésének elkötelezett híve a kormány - mondanám az előbb hozzászóló MDFes képviselőtársamnak , hozzájuthassanak az európai pályázati forrásokhoz. Ugyanis úgy gondolom, hogy kézenfekvő gazdasági, támogatás politikai racionalitás, hogy minden egyes pályázati kiírásban már a kiíráskor legyenek rögzítve azok az indikátorok, azok az utóértékelési szempontok, amelyek sajnos a Széchenyitervből hiányoztak. Tehát nem gyalázzuk, hanem kritikaként megjegyezzük, hogy ebben továbbfejlesztésre szorult a támogatási program. Tehát már a kiíráskor bele kell venni azokat az indikátorokat, amelyek lehetőséget teremtenek az utóértékelésre, és ez nemcsak az adott vállalkozó érdeke, hogy ő maga le tudja mérni, hogy mit jelentett saját maga számára ennek a támogatásnak az elnyerése, hanem módot ad arra is, hogy makrogazdasági szinten lehessen vizsgálni, hogy milyen a hatékonysága, mi a hasznosulása, ahogy Horváth képviselőtársam említette, egyegy támogatási forintnak. (16.00) Mer t nem ott fejeződik be a folyamat, hogy valaki elnyeri a támogatást, hanem ott, hogy egykét év után bizonyos egységesített, tehát a többivel összehasonlítható értékelési szempont szerint mérleget tud vonni belőle, hogy ez mennyire volt eredményes, tanulha t belőle, hogy mit csináljon esetleg másként. Tehát azt hiszem, ami egyik oldalról uniós követelményként jelenik meg, az másik oldalról egy tanulási folyamatot tesz lehetővé és szükségessé a hazai kis- és középvállalkozások számára, hogy versenyképesebbek legyenek, hogy eredményesebben tudjanak helytállni az uniós piacon. Hozzátenném még: itt az uniós pályázati lehetőségeknél fölmerült az előző napirendnél, hogy bővülni fog az a vállalkozói kör, amelyik a kis- és középvállalkozások közé tartozik, és hogy ez esetleg negatív hatást gyakorolhat a már ott lévőkre. Erre azért elmondanám, hogy a nemzeti fejlesztési terv gazdasági versenyképességnövelő operatív programja keretében - ami egy uniós forrásnak a technikai neve - 170 millió euró forrással fog rendelkez ni az ország. Ha ezt átlagos árfolyammal nézzük, akkor ez 400 milliárd forint, amit a magyarországi vállalatok a versenyképességük növelésére fordíthatnak. Én most nem vagyok abban a helyzetben, hogy azonnal leképezzem, akár csak becsült értéken is, hogy e bből a 400 milliárdból milyen arányban fognak részesedni a kis- és középvállalkozások - már csak azért sem lehet ilyen értéket mondani, mert ez az általuk benyújtott pályázatok során fog eldőlni , de azért úgy gondolom, ilyen forrásbővülés mellett attól t artani, hogy egy nagyobb vállalkozói kör nem jut kellő támogatási forráshoz, egy túlhangsúlyozott aggodalom. Végezetül szeretnék szólni az önbizalom szerepéről, hogy hogyan lehet sikeres az uniós csatlakozásunk. Visszatérnék ahhoz, hogy ki lehet sikeres em ber az életben. Annak van esélye a sikerre, aki kellő önbizalommal rendelkezik, akit gyermekkorában úgy neveltek, hogy nem vették el az önbizalmát, aki meg tudta tanulni a siker ízét, a siker örömét. Itt szeretnék visszautalni a politikai légkör fontosságá ra. Talán nem túlzó olyan mélyre menni, mint a keynesi gazdaságfilozófia alapészrevételére. Keynes azt vette észre először, és erre építette az egész gazdaságfilozófiáját - ez egy tőzsdei magatartás , hogy a tömegessé váló várakozás beteljesíti önmagát. Ú gy gondolom, ez kellő felelősségre kell hogy intse a politika valamennyi résztvevőjét a gazdasági kérdésekkel kapcsolatban.
