Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 31 (138. szám) - A kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - MOLNÁR ALBERT (MSZP):
2062 amikor egy kormány azt mondta, hogy mi mindent jobban tudunk, mint ti, összeszedjük a pén zt, és majd azoknak visszaadjuk, akiknek akarjuk - és látjuk, hogy ennek mi lett a vége. Az Orbánkormány utolsó két évére volt ez elsősorban jellemző. Gondolják végig, képviselőtársaim, a 6,6 százalékos gazdasági növekedési ütem 3 százalékra csökkent, a m agyar gazdaság növekedése felére csökkent az utolsó két évben, meg lehet nézni, 2002 első negyedévében 3,1 százalék volt Magyarországon a gazdasági növekedés. Ha egy gazdaságpolitikát meg akarunk ítélni, hogy az sikeres volte vagy sem, azt azért szeretném hozzátenni, hogy a külső körülmények nagymértékben szerepet játszottak (Domokos László közbeszólása.) , ez nem menti egy belső gazdaságpolitika sikerességét vagy nem sikerességét. Azt gondolom, hogy tanulni kell ezekből a jegyekből. Ha most megnézzük, hogy a 60 milliárd forintnak, amit a Széchenyitervben önök kiosztogattak különböző szervezeteknek, mekkora volt a gazdaságfejlesztő hatása, a gazdasági növekedésre milyen hatása volt, akkor igen elcsodálkoznánk. Ezt már csak azért sem tudjuk megnézni, mert mé g csak jövedelmezőségi kritériumot sem szabtak ezen vállalkozásoknak, hogy mikor és mire használják fel. De azt gondolom, hogy nem folytatnám ezt tovább, inkább megpróbálnék visszatérni ehhez a törvényhez; kénytelen voltam Püski András felszólalása után né hány gondolatot szólni arról, hogy mit jelent igazából egy gazdaságpolitika. Amikor belépünk az Európai Unióba május 1jétől, azt gondolom, a magyar gazdaság szereplői igazából nem nagyon fogják észrevenni, hiszen aki akart, az már idejöhetett - az abszolú t nyitott magyar gazdaság lehetővé tette, hogy bárki ide bejöjjön. Azt gondolom, hogy az exportálóinknak némileg jobb lesz, mert azért voltak bizonyos kvóták, amelyek szép lassan leépülnek vagy egyszerűen megszűnnek. Én azt gondolom, hogy a gazdaságnak ala pvetően az uniós csatlakozás inkább nagyobb piacot, nyitottságot fog jelenteni, én tehát nem számítok drámai konkurencianövekedésre. A definíció, amelyet a jelen törvénymódosítás tartalmaz, és amely arról szól, hogy mit tekintünk kis- és középvállalkozásna k, azt gondolom, körülbelül a magyar gazdaság helyét és szerepét az agyunkban helyére teszi, hogy egy ilyen nagy piacon ez a kis magyar gazdaság, ahol egy 800900 milliós árbevétellel rendelkező vállalkozást mi azért legalább úgy méltattunk, hogy ez jelent ős vállalkozás, ez viszonylag nem hátrányos megítélés, de mindenképp a kisvállalkozói körbe fog kerülni, ami a mi képzeletünkben legalább középvállalkozás volt. (13.20) Ennek ellenére azt gondolom, hogy a magyar vállalkozások be tudnak integrálódni az euró pai uniós vérkeringésbe, és meg fognak felelni a kihívásoknak. A második fejezet a kis- és középvállalkozások számára a célelőirányzatból finanszírozható jogcímek sorát bővíti. Én pedig ezzel kapcsolatban azt gondolom, hogy nagyon sok vállalkozás van, mely et kézen kell fogni, és végig kell vezetni azokon a hatósági buktatókon, meg kell tanítani üzleti tervet készíteni, meg kell tanítani pályázni és minden olyan korszerű dologra, amire ma a kis- és középvállalkozók csak nagyon kis része tud lehetőséget talál ni. Azt gondolom, hogy ezek mindmind ezeket a célokat szolgálják. A lízingdíjtámogatás, a faktoringdíjtámogatás, a bankgaranciadíjkedvezmény pedig azt szolgálja, hogy minél több vállalkozást, itt hatványozottan több vállalkozást lehet támogatni egy ado tt pénzből. Tehát amikor arról beszélünk, hogy kinek adjunk tőkejuttatást, kockázati tőkét esetleg, ki az, aki hitel- vagy akár faktoringdíjtámogatásban részesüljön, azt gondolom, hogy minden egyes vállalkozás maga tudja azt, hogy melyikre van szüksége. A z életképes vállalkozások megélnek a kamattámogatással is. Vagyis én nem szeretném összekeverni; azt gondolom, hogy az szociálpolitika, hogy ha pénzt adunk, és valaki nem üzletszerűen, nem valamiféle olyan jövedelmezőségi feltételrendszer nélkül felállítot t rendszerben jut ilyen pénzekhez, sokkal könnyebben dönt, nem kockáztat. Az üzletnek, a gazdaságnak épp az a lényege, hogy itt kockáztatni kell, üzleti döntéseket kell hozni, és mi inkább arra törekedjünk, hogy kiszámítható közgazdasági feltételrendszert biztosítsunk.
