Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 31 (138. szám) - A kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - PÜSKI ANDRÁS (MDF):
2060 emelkedésének, a foglalkoztatás bővülésének, végső soron Magyarország jólétének, a fejlettebb európai országok életszínvonala elérésének, az Európai Unióban való sikeres részvételnek. A kis- és középvállalkozások Magyarorsz ágon meghatározó társadalmi és gazdasági szereppel bírnak. Tudnunk kell, hogy a hazánkban működő vállalkozások 99 százaléka mikro, kis- és középvállalkozás. A foglalkoztatásban betöltött szerepük is igen jelentős. A foglalkoztatottaknak mintegy 64 százalé kát, tehát majdnem kétharmadát ők alkalmazzák, rengeteg magyar család megélhetését biztosítva ezzel. Különösen érezhetjük ennek fontosságát akkor, ha belegondolunk abba, hogy ha csak egyetlen fővel növelnék ezek a vállalkozások az alkalmazottaik létszámát, akkor gyakorlatilag megszűnne Magyarországon a munkanélküliség. A rendszerváltást követő időben jelentősen nőtt ezen mikro, kis- és középvállalkozások száma. Nagy részük ugyan kényszerből alakult, hiszen sokan, akik elvesztették korábbi munkahelyüket, sa ját vállalkozást indítottak. Kevés pénzzel, régi technológiával, régi gépekkel, viszont rendkívül sok munkával, kitartással és leleményességgel építették cégüket, majd társaságokká tudták ezeket fejleszteni. A Magyar Demokrata Fórum szerint egy felelős kor mány számára kiemelt feladat kell hogy legyen a kis- és középvállalkozások társadalmi súlyának növelése. Az államnak erősíteni és stabilizálni kell partneri szerepét a gazdaságban, mert hazánk csak így léphet be az Európai Unió fejlettebb országai közé. Át fogó és minden területre kiterjedő stratégiát kellene alkotni ahhoz, hogy az uniós csatlakozás után következő időszakban a vállalkozói szektornak olyan támogatási rendszert dolgozzanak ki, mely lehetővé teszi azt, hogy a kibővült piacon, a sokkal erősebb g azdálkodási versenyhelyzetben meg tudják állni helyüket. A valódi tenni akarás és a valódi tettek ideje érkezett el, mert ennek a szektornak sürgős intézkedésekre van szüksége. Az előttünk fekvő törvényjavaslattal kapcsolatosan már a bizottsági vita során is több problémát megfogalmaztunk. (13.10) A javaslat szerint növekszik az ebbe a kategóriába tartozó vállalkozások száma, nagyobb árbevétel és nagyobb foglalkoztatotti létszám esetén is ebbe a csoportba sorolható egy adott gazdasági társaság. Ezt bizonyos szempontok és bizonyos vizsgálódások alapján elfogadhatónak tartjuk, azonban aggályaink is vannak, méghozzá abból a szempontból, hogy ha nem növeli jelentős mértékben a kormány az ennek a szektornak a részére folyósított támogatások összegét, több lesz az ebbe a kategóriába sorolt vállalkozások száma, akkor összességében logikusan kevesebb pénz jut egyegy vállalkozásra, így a támogatási lehetőségeik csökkenhetnek. Félő, hogy a változás után a valóban kis- és középvállalkozások, az igazán rászorultak hátrá nyba fognak kerülni, és csökkenhetnek a forráshoz jutási esélyeik. A probléma ezzel a támogatási rendszerrel az, hogy a szóban forgó vállalkozások számára valójában nem banki kamattámogatásokra van szükség, hanem tőketámogatásra. Sajnálatos tény, hogy a ma gyar kis- és középvállalkozások még ma is rendkívül alultőkésítettek. A banki manőverek számukra nem elég hatékonyak. Fontos lett volna az uniós csatlakozásig a vállalkozások feltőkésítése, a beindult modernizációs folyamat további erősítése. A Magyar Demo krata Fórum véleménye az, hogy a vissza nem térítendő támogatásoknak azért is lenne jelentős szerepük a csatlakozásig, mert ez volt az az időszak, amikor még saját döntési hatáskörrel, a magyar parlament önálló elhatározása alapján olyan mértékű támogatást juttathatna ennek a szektornak, melyre az Európai Unió tagjaként esetleg már nem lesz lehetőségünk. A tapasztalatok a gyakorlatban azt mutatják, hogy a Széchenyiterv megszüntetése óta tőkejuttatásra szolgáló pályázatok, ezek a lehetőségek, amelyek esetle g konkrét termelő beruházásokhoz is kapcsolódnak, valójában nincsenek, ha vannak, akkor hihetetlenül gyorsan kimerülnek ezek az alapok, és így, úgy ítéljük meg, ezeknek inkább csak píárértéke van. Sajnos ma Magyarországon elmondhatjuk, hogy állami bank, am ely ezeknek a kisvállalkozásoknak a kiszolgálására alkalmas lenne, nincs, ezért is kellett volna meggondolni a Postabank eladását; a nagykereskedelmi bankok pedig egyszerűen nem foglalkoznak valójában a kisvállalkozásokkal, nem
