Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 30 (137. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - A Belga Királyság, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, Írország, az Olasz Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Port... - ELNÖK (Harrach Péter): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1971 vannak. Az egyik nagyon fontos ok az az örökség , amit a rendszerváltás előtti negyven esztendő hagyott ránk, a gazdaság szerkezete, az adósságállomány és azok a tudati hiányosságok, amelyek szintén az elmúlt negyven esztendő termékei. Ennek következtében a magyar gazdaság kicsiny, sérülékeny, törékeny és nyitott. Nincs más lehetőségünk, mint hogy egy olyan gazdasági közösséghez csatlakozzunk - és ez az Európai Unió , amely megteremtheti számunkra, az ország számára, hogy ne csak a szabadság, a politikai értelemben vett szabadság, hanem előbb vagy utóbb a gazdasági jólét is ránk köszönjön. 1990ben megteremtettük annak a lehetőségét, hogy Magyarország területét már ne kelljen senkinek elhagynia a szabadság iránti vágytól vezérelve, és talán 2004. május 1je, a csatlakozás időpontja évek múlva majd megter emti annak a lehetőségét, hogy a szülőföldjét egyetlenegy magyar se hagyja el gazdasági megfontolások alapján, ne kelljen Európa más országaiba költöznie csak azért, mert a jobb élet reményét ott látja megvalósíthatónak. A politika felelőssége ez, a mi fel elősségünk ez, és a teljesítményünk mérőfoka az lesz, hogy néhány esztendőn belül tudjuke ezt teljesíteni; hogy valóban nem lesz olyan magyar, aki elhagyja az országot, hacsak nem tanulni akar vagy ismerkedni más országok tudományával, műszaki felkészülts égével, egyéb lehetőségeivel, de egy idő után ő is hazajön, hogy itt hasznosítsa a külföldön megszerzett tudást. Az uniós csatlakozás nagy lehetőséget teremt számunkra, de csak lehetőséget. Hibás az a felfogás, amely úgy közelít, hogy az Unió majd meg fogj a oldani a problémáinkat és a gondjainkat, mert nem oldotta meg senki problémáját és senki gondját. Lehetőségeket teremt, olyan lehetőségeket, amelyekkel élni kell. A kérdés az így a csatlakozás időpontjában, fel vagyunke készülve arra, hogy a lehetőségek kel képesek legyünk élni. Egy ideig úgy nézett ki, hogy a felkészültségünk jó. Az előző kormány idején, a polgári kormány idején a tíz csatlakozni kívánó ország közül nagyon előkelő helyet foglaltunk el, ott voltunk az első háromban. Aztán jött a kormányvá ltás, eltelt néhány esztendő, és a mi esélyeink sajnos romlottak. Keresztény ember módjára nem kívánom a kormányt különösképpen kritizálni, mert csak azért lehet valakit erősen kérdőre vonni, ha a lehetőségeihez és a tehetségéhez ké pest keveset teljesít. Azt hiszem, ez a kormány tulajdonképpen arra képes, amit a teljesítménye mutat. Az Európai Unió valamikor az 1950es évek táján kereszténydemokrata fejekben fogant. Adenauer, de Gasperi, Schuman fejében fogant meg ez az ötlet, és ötv en esztendőnek kellett eltelnie, hogy számunkra is valósággá váljon. Ebből az következik, hogy az Európai Unió logikája a keresztényi szolidaritás, a keresztényi felelősség elveire alapul. Talán szerencsésebb lett volna, ha a csatlakozás időpontjában olyan kormány vezeti ezt az országot, amely birtokosa ennek a tudásnak, ezeknek az ismereteknek, vagy legalábbis mélyebben birtokosa, mint a jelenlegi kormány. De az a lépés, amire készülünk, sokkal nagyobb, egészen más dimenziójú, mint hogy ilyen kicsiny kérdé seknél leragadjunk. Óriási lehetőség áll előttünk! Ez a második nagy lépés; 1990, aztán 2004. Tizennégy esztendő telt el a két nagy lépés között. Nézzük meg, hogy azok az országok, amelyek - talán még rosszabb helyzetből, mint mi - csatlakoztak az Európai Unióhoz az előző bővítések során, hogy tudtak élni ezzel a lehetőséggel. A legtöbb ország igen kitűnően élt, mert lehetőséget látott a csatlakozásban, és nem ajándékot vagy adományokat. Emlékszem arra, hogy az ír történelemnek még a közelmúltban is voltak olyan évtizedei, amikor a vörös hajú írek a nehéz élet miatt elhagyták a hazájukat, és inkább Amerikában vagy Angliában kerestek megélhetést, aztán az uniós csatlakozást követően ez a nemzet magára talált, mert tudott élni a lehetőségekkel, és a folyamat m egfordult, s azóta az írek inkább hazafelé vándorolnak a szülőföldre, semmint hogy azt elhagynák. S már az is előfordult az elmúlt esztendőben, hogy gazdasági teljesítményüket számítva, egy főre tekintve lepipálták, megelőzték a szomszédos országot, ami eg észen kiváló teljesítmény. S aki azt hozná föl, hogy egy olyan kicsiny nemzet, mint amilyen a magyar is - ami egyébként nem igaz, hiszen a 25 tagú Európai Uniónak valahol a közepe táján fogunk helyet foglalni népesség, országméret, teljesítmény tekintetébe n is , kiszolgáltatottá válik a kultúráját, a gyökereit, a
