Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 30 (137. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - A Belga Királyság, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, Írország, az Olasz Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Port... - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SZÁJER JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
1965 tárgyalásokon a különböző csatlakozó kormányok kialkudtak. Sajnos azonban az Európai Unióban a legfontosabb döntéseket a köztudomással ellentétben nem az Európai Parlament, hanem a Tanács hozza meg, és ebben az esetben is közös döntésről van szó. Nekünk, szocialista képviselőknek, szabad demokratáknak, fideszeseknek, MDFeseknek sikerült 600 euroképviselőt meggyőzni arról, hogy elfogadják ezt a kiegészítést; a magyar kormánynak sajnos nem sikerült a másik 24 partnerét meggyőzni arról, hogy ez mennyire fontos. Ennek következtében nem 600 millióval, hanem pusztán 100 millió euróval egészült ki ez a csatlakozás. Ez is fontos, ez is valamilyen eredmény. Ez a példa nem a kormány kritikája akar lenni - hiszen megértem, hogy a kezdeti időszakban, amikor beilleszkedik ebbe a rendszerbe, még nem teljesen világos számára, hogy milyen kérdésekben hogyan és milyen módon kell fellépni, nem mindig tudja még meggyőzni az összes partnerét , hanem arról szól, hogy ahhoz, hogy valamit elérjünk közösen az Eur ópai Unióban, az Európai Unió parlamentjében és tanácsában, nem arra kell biztatni a képviselőket, hogy működjenek együtt, mert ez már folyik: a kormánynak és az európai parlamenti képviselőknek kellene együttműködniük. Vagyis amit elérünk a Parlamentben k ishatárforgalom tekintetében, gyógyszerügyben, vagy bármilyen olyan kérdésben, amely a magyar állampolgárok életét nagyon is közvetlenül érinti, azt vigye tovább a kormány a Tanácsban, és győzze meg a partnereit, amennyire lehetséges. Ebben messzemenő part nerséget ajánlunk. Ehhez persze van még egy feltétel, és ez is a tettek mezejére tartozik, vagyis nem beszélni kell az együttműködésről, hanem cselekedni. Éppen a napokban nyújtottam be azt a törvényjavaslatot, amely a négy parlamenti párt hozzávetőleges, általános konszenzusát tükrözte, és arról szól, hogy a kormánynak és a magyar nemzeti parlament képviselőinek milyen módon kell együttműködnie. Hogyan tudja ellenőrizni a magyar törvényhozás, ezen keresztül a magyar népképviselet és a magyar polgárok azt, hogy az Unió legfontosabb döntéshozási szervében, a Tanácsban, a miniszterek tanácsában a kormány zárt ajtók mögött milyen álláspontokat képvisel. Valamennyien tudjuk, vagy sokan nem tudják sajnos, hogy az uniós jogszabályok, a gazdasági jellegű szabályozó k 80 százaléka, illetve a Magyarországon a gazdaságra vonatkozó szabályok 80 százaléka a jövőben nem Magyarországon, nem itt, ezen falak között, nem a minisztériumokban, nem a kormányban fog megszületni, hanem az Európai Unió intézményeiben. Ezekben az int ézményekben Magyarországot közvetlenül a kormány képviseli. Éppen ezért nagyon fontos, és meggyőződésem, hogy nincs ma ennél fontosabb közjogi kérdés Magyarországon, elengedhetetlen az, hogy megfelelő tájékoztatást kaphasson a parlament a kormánynak ezen t evékenységéről, ezt ellenőrizhesse, és fontos nemzeti kérdésekben igenis meghatározhassa a kormány számára, hogy mit tegyen. Nagyon örülök ennek a területnek, éppen azért, mivel itt nem a négy parlamenti párt között van különbség, nem kormány és ellenzék k özött, hanem a pártok, illetőleg a kormány között van. A kormány irtózott attól, hogy bárki az ő kártyáiba belenézzen, és ma is, ha egy minisztériumtól bármifajta mélyebbre ható információt szeretnék megtudni például európai parlamenti tevékenységemhez, ak kor ellenállást tapasztalok. A kormány irtózott attól, hogy ezen ellenőrzés alá vessék. Szerintem fel kell adni ezt a sündisznóállást, itt is együttműködésre van szükség. Itt igenis van terepe ennek, és van lehetőség arra, hogy a képviselőink együtt dolgoz zanak, a nemzeti parlamenti képviselők, az Európai Parlamentben működő jelenlegi megfigyelőink, majdani parlamenti képviselőink, valamint a magyar kormány, amelynek döntő szava lesz ezekben a kérdésekben. A nemzeti megegyezésről nemcsak beszélni kell, hane m tenni is kell, és nem értem, hogyan lehetséges az, hogy a tettek annyira eltérnek a valóságtól. A napokban került a kezembe az a lista, ami az Európai Unió legfontosabb önkormányzati képviseleti szervébe, a régiók bizottságába történő jelöléseket tartalm azza. A 12 különböző önkormányzati képviselő, polgármester közül a kormánynak nem sikerült egyetlenegy olyat sem találnia, aki fideszes lett volna. Ezt felháborítónak tartom, miközben 5 MSZPs, 3 SZDSZes polgármester, illetve önkormányzati képviselő rajta van ezen a listán. Nem igaz, hogy a magyarországi önkormányzati térkép úgy nézne ki, hogy a Debrecen,
